Gallotenhose, 2. rész - szabás és varrás

A cikk előző részében áttekintettem a forrásokat, most következik a szabás és a varrás leírása. A nadrágot kísérletképpen teljesen kézzel varrtam, és az elkészítése nagyjából negyven óra munkámba került.

Anyagok

Galottenhose-t viselő nürnbergi szabó 1634-ből. Az asztal alatt a nyesedékes láda látható Forrás: Stadtbibliothek Nürnberg

A nadrág anyagául egy ritka szövésű bordó gyapjúvásznat választottam, bélésnek szürke lenvásznat, a nadrágnak tartást adó közbélést pedig maradék gyapjúnyesedékből összeállítva készítettem el. A korban gyakori jelenség volt, hogy a városok a polgáriaknak a társadalmi helyzettől függő öltözködési szabályokat írtak elő, és a túl drága anyagokból készült, túlzottan hasogatott, de akár csak túlzóan bőnek talált ruhák viselőit pénzbüntetéssel sújtották^[1]. Ezért egy kézműves társadalmi státuszához jobban illőnek éreztem a kevésbé finom anyagokat, főként, mivel hétköznapi viseletről van szó.

Szabás
A munkát a külső anyag kiszabásával kezdtem, mivel ezzel kellett a legtakarékosabban bánnom. Az alábbi szabásminta alapján kiszabtam a négy részt.

Teljes ruházat szabásmintája 1618-ból[3]. Pirossal a nadrág darabjai.

A szárak szabásánál csupán két méretet kellett figyelembe vennem: a térd alatti bőséget és a hosszat. A szabásmintából kiderül, hogy a nadrágszárakban a deréknál nagyjából kétszer annyi az anyag szélessége, mint a térdeknél. Ehhez ugyan kevés anyagom volt, de a nadrág dereka így is másfélszer bővebb lett az én derekamnál.

Az egyik nadrágszár külső anyaga kiszabva

A külsőkre fektetve szabtam ki a bélést is, szürke lenvászonból. Mivel nem volt elég nagy, egyes részeit maradékokból toldottam össze, amint az az alábbi képen is látható. Ez a korszakban bevett gyakorlat volt, különösen a ruha nem látható részein. A vászondarabokat rövid, visszaszúrt öltésekkel varrtam össze, és a fél ujjnyi varrásráhagyást elszegetlenül hagytam.

A bélést több maradék darabból állítottam össze

A közbélést szintén darabokból raktam össze, és ezt hosszú, visszaszúrt öltésekkel varrtam a külsőhöz, úgy, hogy a külső oldalon lévő öltések csak pár szálat fogjanak át. A cérna színe a külsőhöz igazodik, így gyakorlatilag nem látható, viszont a két réteg stabilan egyben marad.

A nadrágszár egyik darabja a körben és keresztben is hozzávarrt közbéléssel

A zsebek maradék lenvászonból készültek oly módon, hogy nyesedékből összeállítottam egy téglalapot, félbehajtottam, és összevarrtam addig a pontig, ahol majd a zseb nyílása kezdődne. Ezután kiterítettem úgy, hogy a varrás elöl és középen legyen, visszahajtottam és levarrtam az alját.


Összeállítás
Ezután következett a nadrág összeállítása. A zsebeknél, a térdek belső oldalán egy tenyérnyi szakaszon és a sliccnél nem kell összevarrnunk. Hogy a kirojtozódásnak elejét vegyem, két-két darab összevarrása után a széleket mindenhol (a nyílások mentén is) visszahajtottam és huroköltésekkel levarrtam, ügyelve arra, hogy a külső anyagon ne szúrjak keresztül.


A derékban jelentkező többletet teljes egészében az oldalvarrás két oldalára ráncoltam be. A zsebeket az összeráncolt rész mögé helyeztem el, majd hozzátűztem az ugyancsak összeráncolt bélést is. Az egészet belevarrtam a külsővel azonos anyagból készült derékszalagba (amit előzőleg vászonnal béleltem a jobb tartás érdekében). Itt már nagyon sok réteg anyaggal van dolgunk, ezért ha mégis géppel dolgoznánk, ennél a résznél alighanem mindenképp elő kell vennünk egy vastag cérnát és a varrótűt.


A sliccet összefogó gombok a külső bordó anyag nyesedékéből készültek, a térdnél pedig rézdrótból hajlított franciakapcsok fogják össze a nadrágszárat.



A szabásminta alapján a nadrág részleteiről nem derül ki sok minden; a szabóknak szóló szabásmintakönyvekben ezeket nem tárgyalták, hanem gyaníthatóan a megrendelő igényei szerint alakították a díszítést. Mivel ezt a nadrágot én egyfajta munkaruhának szántam, a díszítést teljesen elhagytam róla.


Források

1. Zander-Seidel, J.: Textiler Hausrat – Kleidung und Haustextilien in Nürnberg von 1500-1650. Deutscher Kunstverlag, München (1990). ISBN: 3422060677
2. Arnold, J.: Patterns of Fasion 1560-1620. Macmillan Publishers Ltd, London (1985). ISBN: 0896760839
3. Burguen, de la Rocha de, F.: Geometria, y traça perteneciente al oficio de sastres. Pedro Patricio Mey, Valencia (1618). Online kiadás: Biblioteca Nacional de España.