A környékünkön több helyen is vannak eperfák az utcákon, és alattuk nyaranta fekete lekvár borítja a sétányokat. Ezt látva - mivel utoljára gyerekkoromban ettem epret - fogtam egy dobozt, teleszedtem, és tortát sütöttem belőle.
Az eperfákat a selyemkészítés hozta magával Európába, a fehér eperfa levelei ugyanis a selyemhernyók fő tápláléka. Főként Dél-Európában terjedtek el, de máshol is igyekeztek meghonosítani. I. Jakab angol király például tízezer eperfát telepíttetett Angliába, de az elterjedt vélemény szerint amiatt hiúsult meg az angliai selyemgyártás, hogy ezek fekete eperfák voltak, amiket a hernyók nem igazán kedvelnek.
A kor füveskönyvei az epernek számos gyógyhatást tulajdonítanak: kérgét féreghajtásra, a leveleit égési sérülésekre, ezeket együtt megfőzve, akárcsak a fa gyökeréből nyert gyantát, fogfájásra használták[2].
Az egyetlen süteményreceptet Marx Rumpoldtnál találtam az Ein New Kochbuch[3] CLXXVII. oldalán, és ez sincs túlbonyolítva:
14. Maulbeer Turten mit Zimmet vnd Zucker angemacht.
14. Epertorta fahéjjal és cukorral készítve.
A recepthez a fejezet elején leírt tortatésztát használtam, azaz vajból, tojásból és lisztből gyúrtam tésztát, amelyet kissé meg is cukroztam. Mivel nem sikerült túl sok epret szednem, a tortaformámat nem töltötte volna meg, így forma nélkül sütöttem. Kettészedtem a tésztát, egyharmadát a tetőnek, kétharmadát az aljának. Kézzel kinyújtottam mindkettőt, majd a nagyobbikat megcukroztam, rátettem az eper felét, erre cukor és fahéj került, majd a maradék eper és a tető. Az alsó tészta széleit felhajtottam, és összenyomkodtam a tetejével. A tetejére kereszt alakú lyukat vágtam, és aranybarnára sütöttem.
 |
| Johannes Stradanus: Selyemhernyó-gazdaság (1580) Forrás: Web Gallery of Arts |
Az eperfákat a selyemkészítés hozta magával Európába, a fehér eperfa levelei ugyanis a selyemhernyók fő tápláléka. Főként Dél-Európában terjedtek el, de máshol is igyekeztek meghonosítani. I. Jakab angol király például tízezer eperfát telepíttetett Angliába, de az elterjedt vélemény szerint amiatt hiúsult meg az angliai selyemgyártás, hogy ezek fekete eperfák voltak, amiket a hernyók nem igazán kedvelnek.
 |
| Fekete és fehér eperfa ágai Pietro Andrea Mattioli 1600-ban kiadott Kreutterbuch-jában[1] |
A kor füveskönyvei az epernek számos gyógyhatást tulajdonítanak: kérgét féreghajtásra, a leveleit égési sérülésekre, ezeket együtt megfőzve, akárcsak a fa gyökeréből nyert gyantát, fogfájásra használták[2].
Az egyetlen süteményreceptet Marx Rumpoldtnál találtam az Ein New Kochbuch[3] CLXXVII. oldalán, és ez sincs túlbonyolítva:
14. Maulbeer Turten mit Zimmet vnd Zucker angemacht.
14. Epertorta fahéjjal és cukorral készítve.
A recepthez a fejezet elején leírt tortatésztát használtam, azaz vajból, tojásból és lisztből gyúrtam tésztát, amelyet kissé meg is cukroztam. Mivel nem sikerült túl sok epret szednem, a tortaformámat nem töltötte volna meg, így forma nélkül sütöttem. Kettészedtem a tésztát, egyharmadát a tetőnek, kétharmadát az aljának. Kézzel kinyújtottam mindkettőt, majd a nagyobbikat megcukroztam, rátettem az eper felét, erre cukor és fahéj került, majd a maradék eper és a tető. Az alsó tészta széleit felhajtottam, és összenyomkodtam a tetejével. A tetejére kereszt alakú lyukat vágtam, és aranybarnára sütöttem.
 |
| Sütés közben az eper levet eresztett, felforrt, és kibugyogott a nyíláson. |
 |
| A torta felvágva. |
Források
- Mattioli, P. A.: Kreutterbuch. Handsch, G., Franckfurt am Mayn (1600). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).
- Bock, H.: Kreũter Buch. Rihel, Wendelin, Straßburg (1546). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).
- Rumpolt, M.: Ein new Kochbuch. Rumpolt, Frankfurt am Main (1581). Online-kiadás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel (2009).
