A hadmérnökünk néhány héttel ezelőtt nekem szegezett egy 1627-ben készült képet, amin két németalföldi nemes egy mezőn teniszezik. A korabeli sport lehetőségén felbuzdulva nekiláttam utánajárni, hogy mi is lehet az a labdajáték, amelyet egy német katona játszhatott a 17. század elején, és meg is találtam: tekézett.
A tekejáték - német nevén „Kegeln” - már a 12. században is népszerű játék volt. Többféle változata létezett, volt, amiben egy bábu vagy egy leszúrt toll volt a célpont, és ehhez kellett a golyókat kellett minél közelebb dobni, és volt, aminek célja az volt, hogy kilenc, négyzet alakban felállított bábut feldöntsenek. Az alábbi ábrázolásokon mindkét változat látható:
Mivel német nyelvterületen ma is a kilenc bábus változat a népszerű, úgy döntöttem, hogy egy ilyen készletet állítok össze magamnak. A bábukon kívül csak egy fagolyóra és nagyjából sima talajra van szükségünk, és már tekézhetünk is.
A golyó
A golyó egy egyszerű esztergált fagolyó, amit hobbiboltokban lehet beszerezni. A 60-80mm átmérőjűek kényelmesen foghatók egy kézbe, de lehetnek ennél nagyobbak is.
A bábuk
A játékhoz kilenc bábura van szükség: nyolc parasztra és egy királyra. Ezeket négyzet alakban állítják fel, amelynek egyik átlója a pálya hossztengelyére esik. A király kerül a négyzet közepére. A legtöbb, tekézőket ábrázoló korabeli képeken a bábuk formája kúp, így én is ezt a formát készítettem el. Mivel a bábuk mérete sincs meghatározva, egy egyszerű megoldást választottam: egy lapátnyelet nyolc négyhüvelykes és egy öthüvelykes darabra fűrészeltem, majd kissé kúposra esztergáltam.
A szabályok
A szabályok a középkor óta a mai napig nem váltak egységessé, a tekével rengetegféle módon lehet játszani, és minden tekéző közösség a saját, helyi változatait használja. Bátran alkossunk tehát saját játékszabályokat!
„Ettől kedzve a világ leglustább életét éltük, melynek során tekejáték volt a legnagyobb munkánk. Ha a dragonyosom gebéjét megvakartam, megabrakoltattam és megitattam, az urak mesterségét űztem: sétafikáltam. A kolostort a mi ellenfelünk, a hesseni is salvagvardélyoztatta, Lippstadtból vezényelvén oda ki egy muskétást. Ez mesterségére nézve szűcs volt, miért is nem csak mesterdalnok volt, hanem kitűnő vívó is. Hogy a művészetét el ne felejtse, unalmában naponta gyakorolta velem a fegyverforgatást midennemű fegyverrel, amitől én olyan fürge lettem, hogy nem féltem kiállni vele, amikor csak kívánta. A dragonyosom vívás helyett inkább tekézett vele, mégpedig serben, amiből a vesztesnek kellett többet innia ebédkor. Így hát minden veszteség a kolostort terhelte.”
| Adriaan van de Venne: Mezőn teniszező urak (1626) Forrás: The British Museum |
A tekejáték - német nevén „Kegeln” - már a 12. században is népszerű játék volt. Többféle változata létezett, volt, amiben egy bábu vagy egy leszúrt toll volt a célpont, és ehhez kellett a golyókat kellett minél közelebb dobni, és volt, aminek célja az volt, hogy kilenc, négyzet alakban felállított bábut feldöntsenek. Az alábbi ábrázolásokon mindkét változat látható:
| Adriaan van de Venne: Labdajátékosok (1626) Forrás: The British Museum |
 |
| Ifj. David Teniers: Falusi utcán tekéző parasztok (1650 körül) Forrás: Web Gallery of Art |
 |
| 16. századi angol fametszet gyepen tekézőkről. Forrás: Wikimedia Commons |
Mivel német nyelvterületen ma is a kilenc bábus változat a népszerű, úgy döntöttem, hogy egy ilyen készletet állítok össze magamnak. A bábukon kívül csak egy fagolyóra és nagyjából sima talajra van szükségünk, és már tekézhetünk is.
A golyó
A golyó egy egyszerű esztergált fagolyó, amit hobbiboltokban lehet beszerezni. A 60-80mm átmérőjűek kényelmesen foghatók egy kézbe, de lehetnek ennél nagyobbak is.
A bábuk
A játékhoz kilenc bábura van szükség: nyolc parasztra és egy királyra. Ezeket négyzet alakban állítják fel, amelynek egyik átlója a pálya hossztengelyére esik. A király kerül a négyzet közepére. A legtöbb, tekézőket ábrázoló korabeli képeken a bábuk formája kúp, így én is ezt a formát készítettem el. Mivel a bábuk mérete sincs meghatározva, egy egyszerű megoldást választottam: egy lapátnyelet nyolc négyhüvelykes és egy öthüvelykes darabra fűrészeltem, majd kissé kúposra esztergáltam.
 |
| A kész tekebábuk |
A szabályok
A szabályok a középkor óta a mai napig nem váltak egységessé, a tekével rengetegféle módon lehet játszani, és minden tekéző közösség a saját, helyi változatait használja. Bátran alkossunk tehát saját játékszabályokat!
„Ettől kedzve a világ leglustább életét éltük, melynek során tekejáték volt a legnagyobb munkánk. Ha a dragonyosom gebéjét megvakartam, megabrakoltattam és megitattam, az urak mesterségét űztem: sétafikáltam. A kolostort a mi ellenfelünk, a hesseni is salvagvardélyoztatta, Lippstadtból vezényelvén oda ki egy muskétást. Ez mesterségére nézve szűcs volt, miért is nem csak mesterdalnok volt, hanem kitűnő vívó is. Hogy a művészetét el ne felejtse, unalmában naponta gyakorolta velem a fegyverforgatást midennemű fegyverrel, amitől én olyan fürge lettem, hogy nem féltem kiállni vele, amikor csak kívánta. A dragonyosom vívás helyett inkább tekézett vele, mégpedig serben, amiből a vesztesnek kellett többet innia ebédkor. Így hát minden veszteség a kolostort terhelte.”
A kalandos Simplicissimus c. regényéből (Háy Gyula fordítása)
