Nemrégiben felmerült a kérdés a kompánia tagjai között, hogy a XVII. század elején élő emberek vajon miféle sportokat űzhettek. A kérdés konkretizálása után a labdajátékok kerültek előtérbe. Ezeknek a leginkább elengedhetetlen kelléke maga a labda.
Szerencsére bőrlabdák közül jelentős leletanyag maradt fenn a XVI-XVII. századból. Az egyik legnagyobb leletegyüttes Angliában került elő a Harborough-i piaci templomban folytatott építkezések során egy lépcsőházban. Több, mint 200 játék került elő, köztük labdák is, melyet a Harborough Museum szakértői a késő Tudor és korai Stuart éra idejére datálnak (1570-1630).
A fenti labdák átmérője 8 cm, rostos összetételű anyaggal tömték ki őket, melyet agyag tartott össze, a borítás pedig vörös színű textil vagy bőr.
Mivel a 8cm-es átmérőt kicsinek találtam, tovább keresgéltem. Így találtam rá egy másik leletre, amit Skóciában, a Stirling Smith Museumban őriznek, és jelenleg a világon a legöregebb futballlabdaként tartanak számon.
Futball-szerű játékokról már 1170-ben találunk említést, Angliából William Fitz Stephen tollából. A XVI. századból már hazánkban is esik említés labdajátékról. 1514-ben Stephanus Taurinus Stauromachia (Paraszti háború) című művében így emlékezik meg a labdajátékokról: „Bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded bőrzsákot dögönyöz mindegyre”.
Labdajátékokról lévén szó, nem mehetünk el a mai napig játszott firenzei Calcio mellett, amely az 1530-as évekre vezethető vissza. Napjainkban is a híres Santa Croce téren rendezik meg a város részeit képviselő csapatok közötti összecsapást, Calcio Storico néven, megkülönböztetve a modern futballtól, ami az olasz nyelvben szintén calcio.
Az 1628-as carstairs-i egyházi jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy a miniszter arra panaszkodik, hogy a hívek vasárnap az Úr napjának megtisztelése helyett szemtelen magatartást tanúsítanak, és mind a nők, mind a férfiak futballozással töltik idejüket. Ha nem is ismerjük ennek pontos szabályait, mégis egy ilyen játékban többen részt vettek a jegyzőkönyv tanúsága szerint, ezért egy nagyobb labdára volt szükség.
Ahogy a leleten is látható, 3 darabból varrták össze, két körből és egy téglalapból. A téglalap két rövidebb oldalánál van összefűzve a labda, itt töltötték bele a tölteléket. Részemről az agyagot inkább hanyagoltam, mint tölteléket, hiszen ha futballra kerülne a sor, sokak lába törne a labdába, így maradt némi bőrnyesedék, ami nagy mennyiségben szintén ad egy súlyt a játékeszköznek.
A képek forrásai:
Szerencsére bőrlabdák közül jelentős leletanyag maradt fenn a XVI-XVII. századból. Az egyik legnagyobb leletegyüttes Angliában került elő a Harborough-i piaci templomban folytatott építkezések során egy lépcsőházban. Több, mint 200 játék került elő, köztük labdák is, melyet a Harborough Museum szakértői a késő Tudor és korai Stuart éra idejére datálnak (1570-1630).
A fenti labdák átmérője 8 cm, rostos összetételű anyaggal tömték ki őket, melyet agyag tartott össze, a borítás pedig vörös színű textil vagy bőr.
Mivel a 8cm-es átmérőt kicsinek találtam, tovább keresgéltem. Így találtam rá egy másik leletre, amit Skóciában, a Stirling Smith Museumban őriznek, és jelenleg a világon a legöregebb futballlabdaként tartanak számon.
Futball-szerű játékokról már 1170-ben találunk említést, Angliából William Fitz Stephen tollából. A XVI. századból már hazánkban is esik említés labdajátékról. 1514-ben Stephanus Taurinus Stauromachia (Paraszti háború) című művében így emlékezik meg a labdajátékokról: „Bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded bőrzsákot dögönyöz mindegyre”.
Labdajátékokról lévén szó, nem mehetünk el a mai napig játszott firenzei Calcio mellett, amely az 1530-as évekre vezethető vissza. Napjainkban is a híres Santa Croce téren rendezik meg a város részeit képviselő csapatok közötti összecsapást, Calcio Storico néven, megkülönböztetve a modern futballtól, ami az olasz nyelvben szintén calcio.
Az 1628-as carstairs-i egyházi jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy a miniszter arra panaszkodik, hogy a hívek vasárnap az Úr napjának megtisztelése helyett szemtelen magatartást tanúsítanak, és mind a nők, mind a férfiak futballozással töltik idejüket. Ha nem is ismerjük ennek pontos szabályait, mégis egy ilyen játékban többen részt vettek a jegyzőkönyv tanúsága szerint, ezért egy nagyobb labdára volt szükség.
Ahogy a leleten is látható, 3 darabból varrták össze, két körből és egy téglalapból. A téglalap két rövidebb oldalánál van összefűzve a labda, itt töltötték bele a tölteléket. Részemről az agyagot inkább hanyagoltam, mint tölteléket, hiszen ha futballra kerülne a sor, sokak lába törne a labdába, így maradt némi bőrnyesedék, ami nagy mennyiségben szintén ad egy súlyt a játékeszköznek.
