Táborban végzett munka közben többször láttam már szükségét könnyű, hordozható ülőalkalmatosságnak, ezért úgy határoztam, hogy készítek magamnak egy háromlábú széket.
A korabeli ábrázolásokon ebben a kategóriában a rögtönzött megoldások (felfordított kosarak, hordók, dézsák) mellett leginkább kis padok, háromszög alakú kisszékek és háromlábú hokedlik szerepelnek. Ezekről szedtem össze pár ábrázolást.
|
Willem Cornelisz Duyster: Kártyázó katonák (1625-30, részlet)
Kosáron és kis padon ülnek, asztalként az alakulat dobja szolgál
Forrás: Web Gallery of Arts |
Festményeken gyakran látható típus a háromszög ülőlapú, esztergált lábú szék, amelynek sokoldalúságát bizonyítja, hogy a képeken a rajta ülés mellett kisasztalként, nézeteltérések tisztázására is, sőt, szánkázásra is használják.
|
|
Adriaen Brouwer: Részeg parasztok a kocsmában (1624 körül, részlet)
Forrás: Web Gallery of Arts |
 |
Aedrian van de Venne: Verekedő parasztok (1620-1660 között, részlet)
Forrás: Rijksmuseum |
A legjobban ez a forma tetszett, ám minél több festményt és metszetet néztem át, egyre inkább világossá vált, hogy ez a széktípus szinte kizárólag németalföldi képeken fordul elő, így fájó szívvel bár, de lemondtam róla, mert kevéssé tartom valószínűnek, hogy bárki Európa másik feléről elcipelte volna magával a székét, vagy ha mégis, akkor sem lehetett túlságosan bevett gyakorlat. Helyette inkább a német ábrázolásokon leggyakrabban látható háromlábú hokedlit választottam, és mivel gyerekkoromból élénken él a kép, hogy a nagyapámnak volt egy pontosan ugyanilyenje, nyugodt voltam afelől, hogy ez a forma Európa-szerte használatban volt és van a mai napig is.
Az építés nem járt különösebb bonyodalommal: egy collos bükkfa pallóból kivágtam egy nagyjából kör alakú táblát, erre megrajzoltam a beleírható legnagyobb egyenlő oldalú háromszöget, és ennek segítségével bejelöltem a lábak helyét. Ezeken a helyeken ferdén kifúrtam egy 22mm-es lapos fafúróval. A lábak dőlésszögénél csak szemmértékre hagyatkoztam, persze így aztán a három láb nem is áll egyformán, de mivel a képek tanúsága szerint ezek a bútordarabok nem a kifinomultak közé tartoztak, nem annyira zavart a dolog.
 |
| Csapolás a láb végén |
 |
| Az ékek |
A három kőrislábat (egy kiszolgált sátorrúd darabjait) fűrész és véső segítségével a furatba illeszkedőre faragtam. A lábakat a levagdosott bükkfadarabokkal ékeltem meg, de azért a
biztonság kedvéért bele is ragasztottam őket a furatokba. A végeredmény: némi maradék fából egy-két óra munkával elkészíthetünk magunknak egy könnyű tábori széket.
