Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2014. szeptember 29., hétfő

Olajos harcsa petrezselyemmel

A következő XVI. század végi recept egy teljesen hétköznapi főtt hal, de amiatt mégis érdekes, hogy az általában megszokott vaj helyett olívaolajat használ zsiradékként, ugyanakkor Marx Rumpoldt gyakori "vnd versaltz es nicht" (és ne sózd el) tanácsának mély igazságára is ráébresztett. Recept az Ein New Kochbuchból[1].

Azért esett erre a receptre a választásom, mert túl későn értem a halkereskedőhöz, és a harcsaaprólékon kívül már nem nagyon volt semmi megvásárlásra érdemes.

10. Wenn du wilt Schaiden kochen mit Baumöl/ so nim Zwibel/ hack sie klein/vnd schweiß sie mit dem Baumöl/ geuß Wasser vber die Zwiebeln/ vnnd laß sie darmit sieden/ schneidt auch darein klein Pettersilgen mit der Wurtzel/ vnd laß auch mit sieden. Thu darnach den Schaiden in ein Fischkessel/ geuß die brüh darüber/ seudt es mit gestossenem Pfeffer/ so wirdt es gut vnd wolgeschmack/ laß nur in der Brüh sieden/ vnnd mach es nicht gelb. Und wenn du den Schaiden kochen wilt/ es sey schwartz/ gelb oder weiß/ so schneidt jn zu stücken/ vnd saltz jn eyn/ laß ein stundt drey oder vier im Saltz liegen/ vnd darnach wenn du jn wilt kochen/ so mustu jn wieder außwaschen/ so kanstu darnach zurichten/ wie du jn haben wilt/ dann das Saltz macht den Fisch hart/ vnd zecht die feuchtigkeit herauß. Und es muß ein guter koch seyn/ der den Fisch wil gantz anrichten/ daß er nicht zerfellt.

10. Ha harcsát akarsz főzni fa-olajjal/ úgy végy hagymát, vágd apróra, és izzaszd meg az olajon. Önts vizet a hagymára, és főzd együtt. Apróra vágj belé petrezselymet is a gyökerével együtt, és főzd ezt is. Tedd ezután a harcsát egy halasbográcsba, öntsd rá a levet, és főzd tört borssal, így jó lesz és ízletes, de csak a lében főzd, és ne sárgítsd meg. Ha harcsát akarsz főzni, feketén, fehéren vagy sárgán, úgy vágd darabokra, sózd be, és hagyd egy órát, vagy hármat-négyet a sóban feküdni. Ha meg akarod főzni, megint meg kell mosnod, és utána elkészítheted, ahogy tetszik, mivel a só megkeményíti a halat, és kiszívja a nedvességet. És jó szakács kell, hogy legyen, aki a halat egyben akarja elkészíteni, hogy ne essen szét.

A besózott haldarabok - a képen láthatónál kevesebb só is bőven megteszi

A halszeleteket először bedörzsöltem sóval, és nagyjából két órán át hagytam őket besózva; ettől – ahogyan a korabeli recept írja – teljesen megkeményedtek. A só mennyiségére nincsen előírás, így – mint a korabeli receptek legtöbbjénél – csak a szakács tudásán múlik a végeredmény. A rutintalanságomnak ez esetben erős szitkozódás lett a vége: pár szelet halat olajban sütöttem ki, ettől a felszívódott só nem tudott távozni, és ezek a harcsaszeletek ehetetlenül sósak lettek.

Amíg a hal állt a sóban, elkezdtem előkészíteni a levet receptben leírtak alapján. Amikor a petrezselyem megpuhult, beletettem a halat főni. A főtt hal szerencsére jobban sikerült, bár az is sósabb lett, mint amire számítottam. A haldarabok szépen egyben maradtak, és a kellemesen olajosak lettek.

A készre főtt hal és petrezselyem

A kísérlet során nyilvánvalóvá vált, hogy a hal besózásához nem kell sok só, főzés előtt az összeset gondosan le kell mosnunk a halról, és ezek után még jó bő lében is kell megfőznünk, mert különben könnyen elsózzuk az ételünket.

Források
  1. Rumpolt, M.: Ein new Kochbuch. Rumpolt, Frankfurt am Main (1581). Online-kiadás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel (2009).