Ke­re­tes fű­rész

A tá­bor­ban a tű­zi­fa fel­vá­gá­sá­nál sok­szor hasz­nát vet­tük volna már egy fű­rész­nek, de korhű darab híján csak a bal­tánk volt ál­lan­dó­an kéz­nél. Ezért úgy gon­dol­tam, hogy ér­de­mes lenne erre a célra egy egy­sze­rű fa­ke­re­tes da­ra­bot el­ké­szí­te­ni.

Elő­ször is áb­rá­zo­lá­sok után ku­tat­tam, hogy ki­de­rüljön, miben kü­lön­böz­nek a kora új­ko­ri ke­re­tes fű­ré­szek a ma­i­ak­tól.

Jost Amman: Asz­ta­los a Stände­buch-ban (1568) Az elöl álló alak ke­re­tes fű­résszel dol­go­zik. For­rás: De­uts­che Fo­tot­hek

Frid­rich Pun­ka­u­er, nürn­ber­gi asz­ta­los (1571) A fű­rész a falon lóg az ablak mel­lett For­rás: Stadt­bib­li­ot­hek Nürn­berg

Georg Han, nürn­ber­gi asz­ta­los (1589) A mes­ter egy ívelt ke­re­tű fű­résszel dol­go­zik For­rás: Stadt­bib­li­ot­hek Nürn­berg

Wolff Schir­mer, nürn­ber­gi ács (1606) A mes­ter lá­bá­nál a föl­dön lát­ha­tó a fű­rész For­rás: Stadt­bib­li­ot­hek Nürn­berg

Ke­re­tes fű­rész egy 1572-es ki­adá­sú me­ző­gaz­da­sá­gi könyv­ben[1]

Amint az a ké­pe­ken is lát­ha­tó, az egé­szen egy­sze­rű­től a szé­pen esz­ter­gál­tig sok­fé­le forma elő­for­dul, de lé­nye­gé­ben semmi kü­lönb­ség nin­csen egy mai ke­re­tes fű­rész­hez ké­pest. Több re­konst­ruk­ci­ót is meg­néz­tem, de úgy érez­tem, hogy asz­ta­lo­si ké­pes­sé­ge­i­met meg­ha­lad­ta volna bár­mi­lyen bo­nyo­lult forma, ezért én csak egy egy­sze­rű, egye­nes tölgy­fa­lé­cek­ből össze­ra­kott fű­részt ké­szí­tet­tem el, hi­szen ilyen­re is látni több pél­dát.

A kar­fák ke­reszt­met­sze­te egy 3×3cm-es négy­zet, a köz­fáé egy 2×3cm-es tég­la­lap. A kar­fák­ra kö­zé­pen egy-egy ágyat vés­tem, amibe a közfa vége il­lesz­ke­dik.


A fe­szí­tést vas­tag lenzsi­nór­ral ol­dot­tam meg, ehhez a kar­fák fölső ré­szén rás­pollyal ala­kí­tot­tam ki a zsi­nór­nak szánt ágyat.


Szem­pont volt az is, hogy a lap for­gat­ha­tó le­gyen, ehhez kar­fák­ra egy-egy fu­ra­tot kel­lett tenni, ame­lyek­be az esz­ter­gált fo­gan­tyúk ke­rül­nek.


A fo­gan­tyúk vá­ga­tá­ba il­lesz­ke­dik a fű­rész­lap, amit a kar­fák belső ol­da­lán egy-egy csap­szeg rög­zít.


A fű­rész­lap egy mo­dern fa­i­pa­ri sza­lagfű­rész­lap­ból lett ki­vág­va, és a vé­ge­it úgy kö­szö­rül­tem le, hogy egy da­ra­bon a keret fu­ra­tá­ba is beér­je­nek. A leg­utol­só lé­pés­ként a kar­fák mar­ko­lat­ré­szét, azaz a közfa és a fű­rész­lap kö­zöt­ti sza­ka­szát kissé le­ke­re­kí­tet­tem, az egé­szet le­csi­szol­tam, és be­ken­tem le­no­laj­jal.


A lap ere­de­ti­leg egy ha­sí­tófű­rész­lap, azaz szá­l­irány­ban tör­té­nő vá­gás­ra szol­gál, de a pró­bák során ki­de­rült, hogy ha meg­for­dít­juk, akkor ke­resz­t­irány­ban is egé­szen jól lehet vele vágni.


For­rá­sok

1. Gallo, A.: Le Vinti gi­or­na­te dell'ag­ri­col­tu­ra et de' pi­a­ce­ri della villa. Ca­mil­lo & Ru­ti­lio Bor­go­mi­ne­ri, Bre­si­ca (1572).