Kerek köpeny, 2. rész - szabás, varrás

Miután kiválasztottuk a megfelelő anyagokat, neki is láthatunk a kerek köpenyünk szabásának. Én egy egyszerű, kör alakú gyapjú esőköpenyt készítettem, mint amilyenek például Hendrick Avercamp téli tájképein láthatók.

Hendrick Avercamp: Téli tájkép korcsolyázókkal (1608, részlet) Forrás: Rijksmuseum

A köpenyt szürke gyapjúból varrtam, ehhez egy korábban készített félkör alakú köpenyt, és az abból megmaradt anyagot használtam fel.

A köpenyem tizenegy darabja

Ahogy a többi ruharekonstrukciómnál, itt is azzal kezdtem a szabást, hogy a 140 cm széles anyagot hosszában kettévágtam, hogy a korabeli szövőszékeken általában előállítható szélességű anyaghoz jussak (léteztek szélesebb szövetek is, de azok a drágább kategóriába tartoztak). Az anyag így egy 115cm sugarú teljes körre volt elegendő, amit négy sávból kellett összevarrnom, és a sávok maguk is két-három darabból álltak össze.

Miután kisakkoztam, hogy az anyag miként is fogja kiadni a kört, és kivágtam a darabokat, nekiláttam az összevarrásnak. A szélein összetűztem a darabokat, de mindig csak kettőt egyszerre (az utolsó két félkörnél már így is elég nagy kupac szövettel kellett dobálóznom), és visszaszúrt öltésekkel összevarrtam őket. Mivel a köpenyt nem akartam bélelni, a háromnegyed ujjnyi varrásráhagyást lehajtottam és huroköltésekkel letűztem minden pár összevarrása után. Erősen ványolt gyapjúból lévén, az alja és az záródás elszegetlenül maradhatott.


Egy ilyen köpeny remek alkalom a kézi varrás gyakorlására, mivel hosszú szakaszokat kell egyenesen varrni, és így jól rá tudunk állni az egyenletes öltéshosszokra, és kellő rutint is szerezhetünk különösebb kockázat nélkül.


A szegés után kivágtam a nyakat, és ide egy rövid gallért varrtam. A záródást két pár, rézdrótból hajlított franciakapoccsal oldottam meg. A köpeny elég nagy ahhoz, hogy a fenti festményen látható módon, az egyik szárnyát az átellenes vállon átdobva viseljük, amitől a körben teljesen zárt lesz.