Ezzel a blogbejegyzéssel egy sorozatot szeretnék elindítani, melyben részletesen bemutatom a kor kosárformáit.
Számtalan festő (a teljesség igénye nélkül: Joachim Beuckelaer, Frans Snyders, Pieter de Molyn, Pieter Aertsen) munkáinak áttanulmányozása után elsőként a korszak karon hordott bevásárló kosarainak 3 változatáról írok.
 |
| Joachim Beuckelaer: Zöldségárus (1567) Forrás: Wikimedia |
 |
| Frans Snyders: Alakok gyümölcsökkel és vadakkal (1635) Forrás: ArtUK |
 |
| Pieter de Molyn: Beszélgető halászok (1640) Forrás: Szépművészeti Múzeum |
 |
| Joachim Beuckelaer: Kofa gyümölcsökkel, zöldségekkel és szárnyasokkal (1564) Forrás: Wikimedia |
 |
| Pieter Aertsen: Piaci jelenet (1565) Forrás: Wikimedia |
A leggyakoribb kosártípus a mai bevásárlókosarakhoz nagyon hasonló: egyszerű ovális aljra egyenesen felfele haladó oldallal és keresztben átfutó füllel készül. Szerencsére nagyon sok piaci témájú festményen felbukkan, így minden részletében megvizsgálható.
 |
| Joachim Beuckelaer: Zöldségárus (1567) (részlet) Forrás: Wikimedia |
 |
| Pieter Aertsen: Piaci jelenet (1565) (részlet) Forrás: Wikimedia |
Több méretben is lehet vele találkozni, gondolom, mindig az aktuális árumennyiségtől függött, melyikkel mentek el bevásárolni vagy éppen eladni.
És most vegyük sorjában a részleteket!
Elsőként is: nincs különálló talpa, mint a II. részben bemutatásra kerülő magasabb kosárnak. Bár találtam egy kivételt is, aminek van, de ez csak egy a többi harminc-negyvenhez képest, így gondolom, elterjedtebb volt az egyszerűbben megfonható verzió.
Íme a kakukktojás:
 |
| Frans Snyders: Alakok gyümölcsökkel és vadakkal (1635) (részlet) Forrás: ArtUK |
Először is megfontam az ovális aljat, nem túl nagyot, nem túl kicsit:
Ezután beraktam az oldalkarókat és kettő előtt felgyökkentettem, így csak egy minimális koptató szél készült, ami oldalról szinte nem is látszik. Ezután egy hármas gyűrűvel beállítottam az oldalkarók dőlésszögét és 2 berakással megfontam a kívánt magasságot.
A lezárás: szerencsére a festményeken nagyon jól kivehető a befejezés, így nekem is tökéletesen sikerült lemásolnom az elszegést: ez egy három páras sima elszegés egyik variációja: a három pár kialakítása után tovább kell vinni mindkét szálat együtt, és ugyanazzal a lépésmenettel (2 előtt, 1 mögött ki), de már 3x3 szállal kell eldolgozni az oldalkarókat. Ehhez természetesen jó hosszú, végéig egészséges oldalkarókat kellett az elején kiválogatnom.
Ezután következik a fül, ami furcsa mód egy olyan technikával készült, amit manapság csak a kis füleknél szoktunk alkalmazni: sodrott szállal van körbetekerve a fülperec. Ez azért is érdekes, mert ehhez extra hosszú, egészséges vesszők kellenek, mégpedig több is, kb. 4-5 szál, hogy teljesen bezáródjon a fülperecen a sodrás. Elgondolkodtató, hogy miért pont ezzel a megoldással készülhettek az akkori kosarak fülei, hiszen ebben az időben még a ma kosárfonásra leginkább használt nemesített amerikai fűz (Salix americana) nemigen terjedt el. Rengeteg festményen örökítettek meg különféle kosarakat, és ezeket jobban megnézve, arra a következtetésre jutottam, hogy legtöbbször vékony, és viszonylag rövid vesszőkkel fontak. Ez pedig azért lehetett, mert csak a természetben előforduló és onnan betakarított növényekből fonták a kosarakat. A nemesítés és az ipari mennyiséghez szükséges telepített fűzterületek előfordulása ebben a korszakban még nem volt, ezekről az első feljegyzés a 18-19. századra tehető. Erre egy külön bejegyzésben még vissza fogok térni.
De most lássuk a fület!
Két vastag fülperec - a mai kosarak arányaihoz képest alacsonyabbra történő - beszúrása után kezdődhet a 180 cm-es vesszők sodrása és betekerése.
És kész lett! Íme a végeredmény!
