Os­táb­la

Ami­kor rá­buk­kan­tam egy os­táb­lá­ra egy tár­sas­já­té­kos do­boz­ban, és ját­szot­tunk vele párat, annyi­ra meg­tet­szett a játék, hogy ké­szí­te­ni akar­tam ma­gam­nak egy ko­ra­be­li for­má­jút is.

Egy­ko­rú pél­dák
Szá­mos XVI-XVII. szá­za­di áb­rá­zo­lá­son lát­ha­tunk os­táb­lá­kat, íze­lí­tőül né­há­nyat be­mu­ta­tok:

Jan Steen: Ve­sze­ke­dő kártya­já­té­ko­sok (1665, rész­let) For­rás: Web Gal­lery Of Art

Jacob Mat­ham: Az al­ko­ho­liz­mus kö­vet­kez­mé­nyei (nyo­mat, 1600 körül, rész­let). For­rás: Bri­tish Mu­se­um

Cris­pijn van de Passe: Os­táb­lá­zók (rész­let) For­rás: Web Gal­lery Of Art

Os­táb­la a Mary Rose-ról.

A tábla
A tábla mé­re­te a ko­ra­be­li áb­rá­zo­lá­sok alap­ján igen vál­to­za­tos, így a leg­ké­zen­fek­vőbb módon a ren­del­ke­zé­sem­re álló anya­gok­ból in­dul­tam ki. Anya­gá­ul ke­mény­fát sze­ret­tem volna, és mivel épp ta­lál­tam a kö­ze­li faá­ru­bolt­ban diófa lé­ce­ket, a táb­lá­mat ezek­ből rak­tam össze. A táb­lám 7,5 hü­velyk szé­les és 12 hü­velyk hosszú lett.

A Mary Ro­se-on ta­lált os­táb­la tisz­tán fából, be­ra­ká­sok­kal, lé­cek­ből össze­rak­va ké­szült, bár ez, tudva, hogy a ha­jó­ács ka­bin­já­ból ke­rült elő, akár ennek is be­tud­ha­tó lett volna, de ki­de­rült, hogy ez a fel­te­vé­sem téves. A fa­be­ra­ká­sok el­ké­szí­té­sé­re nem érez­tem ma­gam­ban elég kész­sé­get, de mi­u­tán ala­po­san át­néz­tem a fenn­ma­radt ere­de­ti­ket, rájöt­tem, hogy mégis bele kell vág­nom, mert a fenn­ma­radt da­ra­bok mind­egyi­ke így ké­szült. A deb­re­ce­ni asz­ta­los­céh­ben már 1620-ban a mes­ter­vizs­ga része volt az in­tar­zi­ás sakk- vagy os­táb­la ké­szí­té­se^[2].

Elő­ször lé­cek­ből össze­ra­gasz­tot­tam két táb­lát. Igye­kez­tem úgy il­lesz­te­ni a lé­ce­ket, hogy a fa ere­ze­te át­me­ne­tet mu­tas­son.

Az egyik, lé­cek­ből össze­ra­gasz­tott tábla csi­szo­lás előtt

A lé­ce­ket össze­ra­gasz­tás után síkba csi­szol­tam a belső ol­da­lon, majd rá­tet­tem a ke­re­tet, és kí­vül­ről is le­csi­szol­tam a ke­ret­hez iga­zod­va. A ke­re­tet 45°-os sa­ro­kil­lesz­tés­sel tet­tem össze, mivel itt nem volt szük­ség nagy te­her­bí­rá­sú kö­tés­re.

A tábla másik fele, már ke­ret­tel

Ez­után kö­vet­kez­tek a mezők. Fel­raj­zo­lás után éles kés­sel be­ro­vát­kol­tam az el­tá­vo­lí­tan­dó fe­lü­le­te­ket, majd egy vé­ső­vel kellő mély­sé­gű­re mélyí­tet­tem a mezők he­lyét.

A mezők helye be­je­löl­ve

A me­ző­ket kő­ris­fur­nér­ból ké­szí­tet­tem. A vi­lá­gos mezők fes­tet­le­nek, a sötét mezők anya­gát egy éj­sza­kán át fe­ke­te tin­tá­ban pá­col­tam. Hogy minél pon­to­sab­ban il­lesz­ked­je­nek, a da­ra­bo­kat egye­sé­vel vág­tam be a ki­vé­sett mé­lye­dé­sek­be, majd a tábla sík­já­ba síkba csi­szol­tam őket. Csi­szo­lás­kor a fe­ke­te mezők felső fe­lü­le­té­ről lejött a rá­ra­kó­dott pig­ment, és csak a fába mé­lyen be­szí­vó­dott ma­radt meg, ami egy na­gyon ér­de­kes tex­tú­rát ho­zott létre. Mi­u­tán ezzel el­ké­szül­tem, a fát vizes ron­gyos tisz­tí­tás után át­tö­röl­tem egy le­no­la­jos ronggyal, és ez­után ka­pott egy méh­vi­asz­ré­te­get is.

A helyük­re il­lesz­tett mezők

A doboz két felét vé­kony vas­le­mez­ből ké­szült sa­rok­pán­tok tart­ják össze, ame­lyek­hez ha­son­ló­kat lát­ha­tunk pél­dá­ul azon a 14. szá­za­di, na­gyon dí­szes pél­dá­nyon, amit re­lik­vi­a­ként egy temp­lom ol­tár­já­ba épí­tet­tek be, vagy az aláb­bi 14. szá­za­di itá­li­ai da­ra­bon.

XIV. szá­za­di ele­fánt­csont já­té­kos doboz For­rás: The Met­ro­po­li­tan Mu­se­um

A pán­to­kat rö­vid­re vá­gott szö­gek­kel rög­zí­tet­tem, de előt­te ki­vés­tem a helyü­ket, hogy a tábla két fele ki­nyit­va is hézag nél­kül il­lesz­ked­jen egy­más­hoz.

A sa­rok­pán­tok és a mé­ret­re vá­gott szö­gek

A sa­rok­pán­tok helye

Az egyik sa­rok­pánt a he­lyén

A bábuk és a koc­kák
A ko­ron­go­kat kő­ris­ből és di­ó­ból (vi­lá­gos és sötét) ké­szí­tet­tem, ma­ra­dék lé­ce­ket gya­lul­tam ke­rek­re, és vé­kony ko­ron­go­kat vág­tam le be­lő­lük. A koc­kák csont­ból ké­szül­tek, a pon­to­zás kis fu­ra­tok­kal tör­tént.

For­rá­sok