Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2020. március 30., hétfő

Ostábla

Amikor rábukkantam egy ostáblára egy társasjátékos dobozban, és játszottunk vele párat, annyira megtetszett a játék, hogy készíteni akartam magamnak egy korabeli formájút is.

Egykorú példák
Számos XVI-XVII. századi ábrázoláson láthatunk ostáblákat, ízelítőül néhányat bemutatok:

Jan Steen: Veszekedő kártyajátékosok (1665, részlet)
Forrás: Web Gallery Of Art

Jacob Matham: Az alkoholizmus következményei
(nyomat, 1600 körül, részlet). Forrás: British Museum

Crispijn van de Passe: Ostáblázók (részlet)
Forrás: Web Gallery Of Art

Ostábla a Mary Rose-ról.

A tábla
A tábla mérete a korabeli ábrázolások alapján igen változatos, így a legkézenfekvőbb módon a rendelkezésemre álló anyagokból indultam ki. Anyagául keményfát szerettem volna, és mivel épp találtam a közeli faáruboltban diófa léceket, a táblámat ezekből raktam össze. A táblám 7,5 hüvelyk széles és 12 hüvelyk hosszú lett.

A Mary Rose-on talált ostábla tisztán fából, berakásokkal, lécekből összerakva készült, bár ez, tudva, hogy a hajóács kabinjából került elő, akár ennek is betudható lett volna, de kiderült, hogy ez a feltevésem téves. A faberakások elkészítésére nem éreztem magamban elég készséget, de miután alaposan átnéztem a fennmaradt eredetiket, rájöttem, hogy mégis bele kell vágnom, mert a fennmaradt darabok mindegyike így készült. A debreceni asztaloscéhben már 1620-ban a mestervizsga része volt az intarziás sakk- vagy ostábla készítése[2].

Először lécekből összeragasztottam két táblát. Igyekeztem úgy illeszteni a léceket, hogy a fa erezete átmenetet mutasson.

Az egyik, lécekből összeragasztott tábla csiszolás előtt

A léceket összeragasztás után síkba csiszoltam a belső oldalon, majd rátettem a keretet, és kívülről is lecsiszoltam a kerethez igazodva. A keretet 45°-os sarokillesztéssel tettem össze, mivel itt nem volt szükség nagy teherbírású kötésre.

A tábla másik fele, már kerettel

Ezután következtek a mezők. Felrajzolás után éles késsel berovátkoltam az eltávolítandó felületeket, majd egy vésővel kellő mélységűre mélyítettem a mezők helyét.

A mezők helye bejelölve

A mezőket kőrisfurnérból készítettem. A világos mezők festetlenek, a sötét mezők anyagát egy éjszakán át fekete tintában pácoltam. Hogy minél pontosabban illeszkedjenek, a darabokat egyesével vágtam be a kivésett mélyedésekbe, majd a tábla síkjába síkba csiszoltam őket. Csiszoláskor a fekete mezők felső felületéről lejött a rárakódott pigment, és csak a fába mélyen beszívódott maradt meg, ami egy nagyon érdekes textúrát hozott létre. Miután ezzel elkészültem, a fát vizes rongyos tisztítás után áttöröltem egy lenolajos ronggyal, és ezután kapott egy méhviaszréteget is.

A helyükre illesztett mezők

A doboz két felét vékony vaslemezből készült sarokpántok tartják össze, amelyekhez hasonlókat láthatunk például azon a 14. századi, nagyon díszes példányon, amit relikviaként egy templom oltárjába építettek be, vagy az alábbi 14. századi itáliai darabon.

XIV. századi elefántcsont játékos doboz
Forrás: The Metropolitan Museum

A pántokat rövidre vágott szögekkel rögzítettem, de előtte kivéstem a helyüket, hogy a tábla két fele kinyitva is hézag nélkül illeszkedjen egymáshoz.

A sarokpántok és a méretre vágott szögek

A sarokpántok helye

Az egyik sarokpánt a helyén

A bábuk és a kockák
A korongokat kőrisből és dióból (világos és sötét) készítettem, maradék léceket gyalultam kerekre, és vékony korongokat vágtam le belőlük. A kockák csontból készültek, a pontozás kis furatokkal történt.

Források
  1. Nelson, W.: The Merry Gamester. Merchant Adventurers Press, Reseda, CA (1998). Online-kiadás
  2. Zlinszkyné Sternegg Mária: Ládás asztaltól a gömbasztalig. A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 60., Debrecen (2008). Online-kiadás
Linkek
  1. Táblás játékok larsdatter.com-on
  2. Középkori játékbábuk a St. Thomas Guild-en
  3. Boarded Up - Társasjátékok a Metropolitan Museum gyűjteményében