Ka­to­nai sát­rak

A tá­bo­ro­zás alap­ve­tő kel­lé­ke a sátor, ám ez a 17. szá­zad had­já­ra­ta­in ko­ránt­sem volt annyi­ra ter­mé­sze­tes, mint ma­nap­ság. A ka­to­nák­nak tá­bo­ro­zás­kor csak a he­lyet je­löl­ték ki, ahol elal­hat­tak, és a hol­mi­ju­kat el­he­lyez­het­ték, és ha volt nekik, ide fel­ver­het­ték a sát­ra­i­kat vagy kuny­hó­i­kat is. A kö­vet­ke­zők­ben át­te­kin­tek né­hány ko­ra­be­li áb­rá­zo­lást, majd be­mu­ta­tom a saját sát­ra­mat is.

Se­bas­ti­an Vrancx: Há­bo­rús kép (1601-15 kö­zött, rész­let) For­rás: Wi­ki­me­dia Com­mons

Se­bas­ti­an Vrancx: A vá­ro­si árok jegén szó­ra­ko­zó pol­gá­rok (1622, rész­let) For­rás: Wi­ki­pe­dia

Jac­qu­es Cal­lot: Tá­bo­ro­zó ka­to­nák (1632-35) For­rás: The Bri­tish Mu­se­um

Jac­qu­es Cal­lot: Ki­vég­zőosz­tag (1633, rész­let) For­rás: Wi­ki­me­dia Com­mons

A ké­pe­ken fel­fe­dez­he­tő le­gény­sé­gi sát­rak kö­zött két vál­to­za­tot lát­ha­tunk: sok egy­sze­rű ki­vi­telűt, amely csu­pán egy tég­la­lap alakú pony­va te­tő­ként ki­fe­szít­ve, és ke­ve­sebb olyat, ami­nek az ele­jét és a há­tul­ját is ta­kar­ja vá­szon. A mé­re­tü­ket te­kint­ve igen vál­to­za­to­sak, a leg­ki­seb­bek vál­lig érnek, a na­gyob­bak­ban ké­nyel­me­sen fel lehet állni. Eze­ken kívül még több, jóval ma­ga­sabb sát­rat is fel­fe­dez­he­tünk a ké­pe­ken (tég­la­lap vagy kör alakú­a­kat), ezek kony­ha-, kan­tin- vagy tisz­ti sát­rak.

Az aláb­bi szí­ne­zett met­szet egy 15 zász­ló­alj­ból álló re­gi­ment tá­bo­rát áb­rá­zol­ja; a sát­rak szá­mát és mé­re­tét te­kint­ve bi­zo­nyá­ra sti­li­zál­va, hi­szen egy-egy kom­pá­nia akár 300 fős is le­he­tett, és ennyi ember alig­ha fért volna el a kép alap­ján egy kom­pá­ni­á­ra jutó 12-17 sá­tor­ban.

Egy He­i­del­berg­nél fel­ál­lí­tott ka­to­nai tábor a XVII. szá­zad ele­jén. The­o­dor de Bry szí­ne­zett réz­met­sze­te, 1608. For­rás: De­uts­che Fo­tot­hek

A mezei tábor fel­ál­lí­tá­sá­nál sok szem­pon­tot kel­lett fi­gye­lem­be venni; a tábor szer­ke­ze­te füg­gött a te­rep­től, az együtt tá­bo­ro­zó ez­re­dek szá­má­tól és fegy­ver­ne­mé­től, attól, hogy vár­ha­tó-e el­len­sé­ges fe­nye­ge­tés, kell-e sze­ke­rek­ből vagy más módon sán­co­kat épí­te­ni, il­let­ve hogy me­ne­tosz­lop vagy csa­ta­rend sze­rint kell-e tá­bort verni.^[1][2]

Ka­to­nai sátor egy 1641-es ha­dá­sza­ti könyv­ben[3] A ke­reszt­ru­dat két sá­tor­vil­la tart­ja, amely­nek egyik ága he­gyes

A kom­pá­ni­ánk tag­jai egy- il­let­ve két­sze­mé­lyes le­gény­sé­gi sát­rak­kal ren­del­kez­nek, ame­lyek vas­tag vá­szon­ból ké­szül­tek. Kö­vet­kez­zen né­hány kép a ké­szí­tés­ről.

A leg­egy­sze­rűbb ki­vi­tel: egy pony­va, né­hány hely­ben le­vá­gott faág és egy kötél

A fenti sá­tor­hoz vas­tag, sá­voly­kö­té­sű le­na­nya­got hasz­nál­tam, és a ge­rinc men­tén össze­varr­tam egy erős, vi­a­szolt lenzsi­nór­ral.


A szé­le­ket vissza­hajt­va le­tűz­tem.


A pony­va sar­ka­it bőr­rel meg­erő­sí­tet­tem, amely­be lyu­kat vág­tam, hogy bőr­szí­ja­kat fűz­hes­sek bele. Erre nem ke­rült azon­nal sor, ele­in­te pár tucat al­ka­lom­mal csak a vá­szon­ba bök­tem bele a sá­tor­va­sat, de ezen egy idő után lát­szott, hogy már nem bírja soká, így a sza­kadt részt le­vág­tam és újból el­szeg­tem az alsó szé­le­ket; ez­után ke­rül­tek rá a bőr­rá­té­tek.



A sá­torcö­ve­kek for­má­ját il­le­tő­en ta­nács­ta­lan vol­tam egy ideig, de aztán fel­de­ren­gett egy ószö­vet­sé­gi tör­té­net, amely­ben egy nő va­la­kit egy sá­tor­szög­gel ölt meg. Utá­na­néz­tem, a tör­té­net sze­rint egy zsidó nő, Jáhel végez a ká­naá­ni­ta had­ve­zér Si­se­rá­val úgy, hogy egy sá­tor­szö­get ver az alvó férfi ha­lán­té­ká­ba. In­nen­től már csak kora új­ko­ri áb­rá­zo­lást kel­lett ta­lál­nom a je­le­net­ről, hogy meg­tud­jam, hogy mi­lyen volt egy sá­tor­szög. Sze­ren­csé­re bib­li­ai té­má­jú áb­rá­zo­lá­sok­ból szin­te ki­fogy­ha­tat­lan mennyi­ség ké­szült ak­ko­ri­ban, így töb­bet is ta­lál­tam.

Phi­lip Galle: Jáhel és Si­se­ra (1569, rész­let) For­rás: Rijks­mu­se­um

Ar­te­mi­sia Gen­ti­les­chi: Jáhel és Si­se­ra (1620) For­rás: Web Gal­lery of Arts

Ja­co­po Vig­na­li: Jáhel és Si­se­ra (1630-as évek, rész­let) For­rás: Web Gal­lery of Arts

A forma tehát akár lehet egy egy­sze­rű szög is, a hossza nagy­já­ból arasz­nyi, így a vas­bolt­ban kap­ha­tó leg­na­gyobb szög (300-as) volt az egy­sze­rű meg­ol­dás. Hogy mégse or­dít­son róla, hogy mo­dern va­sá­ru, a fe­jé­ről le­re­szel­tem a ro­vát­ko­lást.

A sá­tor­ru­da­kat egy ren­dez­vény­kor a fő­zés­hez oda­ké­szí­tett tű­zi­fá­ból vá­lo­gat­tam, ezen kívül pedig hat-nyolc mé­ter­nyi ken­der­kö­tél­re van még szük­ség, és kész a sátor.

For­rá­sok

1. Wall­ha­us­en, J. J. von: Kri­eg­s­kun­st Zu Fuß. On­li­ne-ki­adás: Göt­tin­ger Di­gi­ta­li­si­e­rung­szent­rum. Ere­de­ti: Hi­e­rony­mo Gal­le­ro, Op­pen­he­im (1615).
2. Guth­rie, W. P.: Batt­les of the Thirty Years War: From White Moun­ta­in to Nord­lin­gen, 1618-1635. Greenwood Press, West­port (2001). ISBN: 0313320284
3. Dil­lich, W.: Pe­ri­bo­lo­gia Seu Mu­ni­en­do­rum Locor[um] Ratio. On­li­ne ki­adás: Staats- und Uni­ver­sitäts­bib­li­ot­hek Dres­den. Ere­de­ti: Anton Humm, Frank­furt am Main (1641).
4. Ka­to­nák Beth­len Gábor ko­rá­ból. Mare Tem­po­ris Ala­pít­vány és Beth­len Gábor Ha­gyo­mányőr­ség, Bu­da­pest (2013). ISBN: 9789630878913