Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2020. január 30., csütörtök

Katonai sátrak

A táborozás alapvető kelléke a sátor, ám ez a 17. század hadjáratain korántsem volt annyira természetes, mint manapság. A katonáknak táborozáskor csak a helyet jelölték ki, ahol elalhattak, és a holmijukat elhelyezhették, és ha volt nekik, ide felverhették a sátraikat vagy kunyhóikat is. A következőkben áttekintek néhány korabeli ábrázolást, majd bemutatom a saját sátramat is.

Sebastian Vrancx: Háborús kép (1601-15 között, részlet)
Forrás: Wikimedia Commons

Sebastian Vrancx: A városi árok jegén szórakozó polgárok (1622, részlet)
Forrás: Wikipedia

Jacques Callot: Táborozó katonák (1632-35)
Forrás: The British Museum

Jacques Callot: Kivégzőosztag (1633, részlet)
Forrás: Wikimedia Commons

A képeken felfedezhető legénységi sátrak között két változatot láthatunk: sok egyszerű kivitelűt, amely csupán egy téglalap alakú ponyva tetőként kifeszítve, és kevesebb olyat, aminek az elejét és a hátulját is takarja vászon. A méretüket tekintve igen változatosak, a legkisebbek vállig érnek, a nagyobbakban kényelmesen fel lehet állni. Ezeken kívül még több, jóval magasabb sátrat is felfedezhetünk a képeken (téglalap vagy kör alakúakat), ezek konyha-, kantin- vagy tiszti sátrak.

Az alábbi színezett metszet egy 15 zászlóaljból álló regiment táborát ábrázolja; a sátrak számát és méretét tekintve bizonyára stilizálva, hiszen egy-egy kompánia akár 300 fős is lehetett, és ennyi ember aligha fért volna el a kép alapján egy kompániára jutó 12-17 sátorban.

Egy Heidelbergnél felállított katonai tábor a XVII. század elején.
Theodor de Bry színezett rézmetszete, 1608. Forrás: Deutsche Fotothek

A mezei tábor felállításánál sok szempontot kellett figyelembe venni; a tábor szerkezete függött a tereptől, az együtt táborozó ezredek számától és fegyvernemétől, attól, hogy várható-e ellenséges fenyegetés, kell-e szekerekből vagy más módon sáncokat építeni, illetve hogy menetoszlop vagy csatarend szerint kell-e tábort verni.[1][2]

Katonai sátor egy 1641-es hadászati könyvben[3]
A keresztrudat két sátorvilla tartja, amelynek egyik ága hegyes

A kompániánk tagjai egy- illetve kétszemélyes legénységi sátrakkal rendelkeznek, amelyek vastag vászonból készültek. Következzen néhány kép a készítésről.

A legegyszerűbb kivitel: egy ponyva, néhány helyben levágott faág és egy kötél

A fenti sátorhoz vastag, sávolykötésű lenanyagot használtam, és a gerinc mentén összevarrtam egy erős, viaszolt lenzsinórral.


A széleket visszahajtva letűztem.


A ponyva sarkait bőrrel megerősítettem, amelybe lyukat vágtam, hogy bőrszíjakat fűzhessek bele. Erre nem került azonnal sor, eleinte pár tucat alkalommal csak a vászonba böktem bele a sátorvasat, de ezen egy idő után látszott, hogy már nem bírja soká, így a szakadt részt levágtam és újból elszegtem az alsó széleket; ezután kerültek rá a bőrrátétek.



A sátorcövekek formáját illetően tanácstalan voltam egy ideig, de aztán felderengett egy ószövetségi történet, amelyben egy nő valakit egy sátorszöggel ölt meg. Utánanéztem, a történet szerint egy zsidó nő, Jáhel végez a kánaánita hadvezér Siserával úgy, hogy egy sátorszöget ver az alvó férfi halántékába. Innentől már csak kora újkori ábrázolást kellett találnom a jelenetről, hogy megtudjam, hogy milyen volt egy sátorszög. Szerencsére bibliai témájú ábrázolásokból szinte kifogyhatatlan mennyiség készült akkoriban, így többet is találtam.

Philip Galle: Jáhel és Sisera (1569, részlet)
Forrás: Rijksmuseum

Artemisia Gentileschi: Jáhel és Sisera (1620)
Forrás: Web Gallery of Arts

Jacopo Vignali: Jáhel és Sisera (1630-as évek, részlet)
Forrás: Web Gallery of Arts

A forma tehát akár lehet egy egyszerű szög is, a hossza nagyjából arasznyi, így a vasboltban kapható legnagyobb szög (300-as) volt az egyszerű megoldás. Hogy mégse ordítson róla, hogy modern vasáru, a fejéről lereszeltem a rovátkolást.

A sátorrudakat egy rendezvénykor a főzéshez odakészített tűzifából válogattam, ezen kívül pedig hat-nyolc méternyi kenderkötélre van még szükség, és kész a sátor.

Források
  1. Wallhausen, J. J. von: Kriegskunst Zu Fuß. Online-kiadás: Göttinger Digitalisierungszentrum. Eredeti: Hieronymo Gallero, Oppenheim (1615).
  2. Guthrie, W. P.: Battles of the Thirty Years War: From White Mountain to Nordlingen, 1618-1635. Greenwood Press, Westport (2001). ISBN: 0313320284
  3. Dillich, W.: Peribologia Seu Muniendorum Locor[um] RatioOnline kiadás: Staats- und Universitätsbibliothek Dresden. Eredeti: Anton Humm, Frankfurt am Main (1641).
  4. Katonák Bethlen Gábor korából. Mare Temporis Alapítvány és Bethlen Gábor Hagyományőrség, Budapest (2013). ISBN: 9789630878913