Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2012. augusztus 16., csütörtök

Trunkhose, 2. rész - anyagok, szabás

Cikkem előző részében egy trunkhose-ra kerestem analógiákat az 1600-1620 közötti időszakból. Az ezt követő lépés az anyagok ki­vá­lasz­tá­sa és a szabásminta elkészítése volt.

A szabásminta
Mivel Janet Arnold részletesen leközöl egy 1600-1605 körülre da­tált trunkhose-t[2], ami formára igen hasonlít a tervezetthez, nem láttam szükségét annak, hogy más szabásminta után nézzek. Igen részletes rajzot közöl mind a kiszabandó darabokról, mind pedig az össze­ál­lí­tás­ról, így azt átnézve nem sok kérdés marad.

A szabásmintát némileg át kellett dolgoznom, mert az alapul vett nad­rág­hoz felhasznált anyagnál kevesebb állt ren­del­ke­zé­sem­re - 2,5m he­lyett csak 1,8m jutott nadrágszáranként.

Az általam átdolgozott szabásminta

Anyagok
A korszakra jellemző, hogy a ruhadarabokat sok rétegből ké­szí­tet­ték, de azért ahol lehetett, spórolósra vették a figurát - azaz belül, a nem látható helyeken olcsóbb szöveteket alkalmaztak[1]. A leendő tu­laj­do­nos karaktere egy pikás katona, azaz egy valamivel jobban fi­ze­tett, de jómódúnak nem mondható dup­­la­­zsol­dos, így az anya­go­kat ennek megfelelően választottuk ki.

Az Arnoldnál leközölt nadrág egy nehéz, fehér gyapjúval van bé­lel­ve, amelyet a külső bársonnyal egy réteggé dolgoztak. Ezen belül pe­dig még egy durva len- vagy kenderszövet - valószínűleg zsák­vá­szon - található. A nadrág bélése pedig pamut vagy len, amely a külsőnél jóval ki­sebb­re van szabva, a kettő között pedig jókora zse­bek lóg­nak mindkét oldalon.

Az általam elkészítendő nadrágnál a külső anyag egy lila gyap­­jú­­szö­­vet, amelyet meghasogatni terveztem. Emiatt ezt a szö­ve­tet vörös lenvászonnal szerettem volna alábélelni, hogy a ha­sí­té­ko­kon valami elütő szín látszódjon át. Ezek alá - az alapul vett nad­rág­hoz ha­son­ló­an - egy réteg durva zsákvászon kerül, hogy kellő tartást ad­jon az anyagnak, majd belülre pamut- és lenvászonból készül a bé­­lés és a zsebek, jellemzően maradék darabokat felhasználva.

A nadrághoz használt szövetek

A szegélyek elvarrására a vörös vászonból vágtam le ferdepántot, a látható varrásokhoz vörös pamutcérnát használok, a nem lát­ha­tó­ak­hoz pedig többnyire feketét.

Vörös vászonból vágott ferdepántok

Előkészítés, szabás
A szöveteket szabás előtt természetesen beavattam, hogy a végleges méretüket elérjék. Elsőnek a külső lila anyagot szabtam ki, mivel ebből volt korlátozott mennyiség. A vörös alábélelést és a zsák­vász­nat ehhez igazítottam, de azokat egy ujjnyival kisebbre vágtam, hogy a lilát a szélein visszahajtva össze tudjam dolgozni a három réteget.

Az egyik nadrágszár kiszabva és összetűzve

A szabáshoz kapcsolódóan elöljáróban el kell mondanom, hogy ko­ra­be­li ruháknál figyelembe kell vennünk, hogy a kora újkori át­lag­ma­gas­ság kisebb, mint a mai. Én is beleestem ebbe a hibába: az első próbánál derült csak ki, hogy a nadrág ülepe túl mélyen van, így oda a maradék anyagból be kellett toldanom egy darabot, hogy a tu­laj­do­no­sát ne akadályozza a pikás mozdulatok hibátlan vég­re­haj­tá­sá­ban.

Ezután a lábszárak, a belső, fehér-natúr bélés, a zsebek és a de­rék­sza­lag kiszabása kö­vet­ke­zett, amelyeket az innen-onnan lehulló maradékokból rak­tam össze.

Az egyik nadrágszár bélése kiszabva

A folytatásban a nadrág össze­ál­lí­tá­sá­ról írok.

Források
  1. Mikhaila, N., Malcolm-Davies, J.: The Tudor Tailor: Reconstructing Sixteenth-Century Dress. Costume and Fashion Press, Hollywood (2006). ISBN: 9780896762558
  2. Arnold, J.: Patterns of Fasion 1560-1620. Macmillan Publishers Ltd, London (1985). ISBN: 0896760839