Doublet, 1. rész - források

A következőkben egy XVII. század eleji ruhadarabot próbálok meg leletek és képek analógiáit felhasználva elkészíteni. A cél egy 1620-ban húszas-harmincas éveiben járó, nyugat-európai, kö­zép­osz­tály­ba tartozó férfi zekéjének (doublet) elkészítése korabeli módszerekkel és anyagokból. A csavart a történetben az adja, hogy a leendő tu­laj­do­no­sának az volt az elképzelése, hogy csíkos díszítésű ru­ha­da­ra­bot sze­ret­ne magának.

A csíkok léte - nem kérdés

Számtalan metszeten és festményen láthatók katonák csíkos ru­há­ban. Vízszintes, függőleges, átlós irány egyaránt előfordul, igen sok­fé­le szélességben. Az tehát nem képezi vita tárgyát, hogy a kor katonáinak ruháin ez a fajta díszítés gyakori volt. Wallhausen 84 fegyverfogást bemutató ábráján 35-nek legalább egy ruhadarabja csí­kos, De Gheyn muskétásai felének ruhája szintén csíkokkal dí­szí­tett.

A csíkok mibenléte - érdekes kérdés
A metszeteken ábrázolt csíkos ruhák persze még nem elegendőek a kér­dés tisztázásához, hi­szen az több­nyi­re nem derül ki egyértelműen egy ábrázolásból, hogy a csíkozás vajon hímzett, más anyagból rá­var­rott szalag vagy zsinór, vagy szövött-e, vagy akár nem is csík, ha­nem a kü­lön­bö­ző anyagok illesztéseit jelölik-e vele (persze ez utób­bi esetben a ru­ha­da­rab maga mégis csíkos, de a csí­ko­kat a különböző anyagok el­té­rő fénye vagy színe adja, ahogyan ezen a festményen is látható).

A csíkos ruha ötletét az alábbi kép adta:

Pikás a Wapenhandelinghe-ből

A képen ábrázolt kabáton vékony, szaggatott csíkok láthatók, amely akár egy eltérő színű fonal is lehetne. Ez azonban ön­ma­gá­ban még ke­­vés, hiszen az is meglehet, hogy a vékony csíkozás va­ló­já­ban var­rás, ami meglehetősen gyakran alkalmazott közbélés rög­zí­té­sét szol­gálja, esetleg szőtt minta, vagy hím­zés. Továbbá, ha meg­néz­zük De Gheyn egykorú színezett metszeteit, abból az tűnik ki, hogy a ru­ha­uj­ja­kon a csíkok szélei vannak szaggatottal jelölve, talán a met­szet­fes­tő munkáját megkönnyítendő, ami így viszont bár­me­lyik me­tó­dus­ra utalhat (bár tapasztalatom szerint az ilyen keskeny varrott csíkokkal irdatlan sok munka van).

Alessandro Farnse, Párma hercege (1545-1592)

Ugyanakkor van egy­ér­tel­mű áb­rá­zo­lás szö­vött csíkos mintára is, Párma hercegét ábrázoló fest­mé­nyen a ruha vállvarrásánál jól látszik, hogy az anyag a vissza­haj­tott és le­varrt részen is min­tás, ez pedig rá­var­rott vagy utólag hímzett min­tá­nál aligha len­ne így.
Ezzel pedig el is ér­kez­tem egy olyan di­lem­má­hoz, ami metszetek vagy festmények alap­ján nem egy­könnyen old­ha­tó fel, így más for­rá­sok után kellett néznem.

Átlós szabásminta Burguen-nél

Janet Arnold^[3] példaként hoz egy átlósan kiszabott ruhát, amely Francisco Rocha Burguen 1618-as szabásmintakönyvében^[4] ta­lál­ha­tó, és amelyen jól láthatóak a vetülékirányban felrajzolt sávok. Erre a szö­veg­ben is utal: "Ha se de aduertir si fuere listado, que ha de yr todo arpon arriba, como parece aqui figurado". (Vigyázni kell, hogy ha csíkos lenne [az anyag], minden szigony(?) felfelé álljon, miképp az az ábrán látható.) A szabásmintát megnézve kiderül, hogy a kabát mellrészén és hátán V alakú mintázat rajzolódik ki.

Konklúzió
Ennél tovább a rendelkezésemre álló források alapján nem jutottam, így úgy döntöttem, hogy szövött mintájú anyagot választok. Ez a döntés metszetek és festmények alapján valószínűsíthető, és szöveges forrás is alátámasztja.
Miután a kapható anyagokat feltérképezve egy sötétbarna, vékony csíkkal szövött gyapjúszövet mellett döntöttünk, már csak a forma kiválasztása volt hátra. Mivel azonban a kutatás során szabásmintára is rábukkantam, úgy döntöttem, hogy egyszerűen fogom, és a fenti Burguen-féle szabásmintából veszem ki a doublet darabjait, amiről a cikk következő részében írok.