Zse­bó­ra ké­szí­té­se, 1. rész - Ko­ra­be­li órák

Meg­je­le­né­sük rend­kí­vül vál­to­za­tos. Ál­ta­lá­ban egy­mu­ta­tós szer­ke­ze­tek (csak a kis­mu­ta­tó­val sze­relt) fel­te­he­tő­leg kis mé­re­te­ik miatt (az asz­ta­li órák­nál már gya­ko­ri a két mu­ta­tó), azon­ban meg­ma­radt két­mu­ta­tós ki­vi­telű is, bár az in­kább a szá­zad vé­gé­ről (a 7. óra, kissé bi­zony­ta­lan a da­tá­lá­sa).
To­ko­zá­suk szin­te min­dig dí­szí­tett, de leg­alább fi­no­man ki­dol­go­zott ki­vi­tel­ben ké­szült. A fedél lehet fém, üveg, vagy va­la­mi­lyen át­tetsző ás­vány, több­nyi­re he­gyik­ris­tály. Az óra­szer­ke­ze­tet ma­gá­ba fog­la­ló test több­nyi­re fém, gyak­ran zo­mán­coz­va, de itt is elő­for­dul ás­vá­nyok­ból csi­szolt, több­nyi­re he­gyik­ris­tály vagy bo­ros­tyán. Az alak rend­kí­vül sok­fé­le, a ki­dol­go­zás miatt néha ne­he­zen meg­ha­tá­roz­ha­tó. Ál­ta­lá­ban töb­bé-ke­vés­bé zömök ha­sá­bok, fe­lül­ről ke­reszt, sza­bá­lyos sok­szög, el­lip­szis, vagy kör ala­pú­ak. Szin­tén gya­ko­ri a nagy­já­ból csepp vagy gömb­for­ma. A fen­ti­e­ken kívül is­me­rünk egé­szen kü­lö­nös ala­ko­kat is, vi­szony­lag gya­ko­ri pél­dá­ul a ko­po­nya (me­men­to mori). Elő­for­dult, hogy az órát annak vé­del­me cél­já­ból dom­bo­rí­tott bőr­tok­ba he­lyez­ték, amin ke­resz­tül csak a szám­lap volt lát­ha­tó.
Az óra­szer­ke­zet több­nyi­re két alap­le­mez közé van fe­lé­pít­ve, gyak­ran dí­szí­tett ki­vi­tel­ben, és amennyi­ben a to­ko­zás át­lát­szó, az óra meg­je­le­né­sét egé­szen le­nyű­gö­ző­vé te­szik (5., 6. óra). A fel­hú­zás több­nyi­re a hát­la­pon, néha az elő­la­pon ki­ala­kí­tott ten­gely­vég­re il­leszt­he­tő kulc­csal tör­tént.

Ese­tem­ben az óra ké­szí­té­sé­nek ket­tős célja van:
Di­vat­cik­ként hang­sú­lyoz­ni a ka­rak­ter (had­mér­nök) kü­lön­le­ges meg­je­le­né­sét. Egy­faj­ta ki­tün­te­tés­ként is vi­sel­he­tő, lévén az il­le­tő mér­nök anya­gi hely­ze­te (bár iga­zán nem volt rossz) nem fel­tét­le­nül in­do­kol­ja egy ef­fé­le cse­cse­be­cse meg­szer­zé­sét, azon­ban a szük­ség­sze­rű kap­cso­la­tok a főúri had­ve­ze­tés­sel könnyen meg­ma­gya­ráz­hat­ják (pl.: egy si­ke­res munka, ter­ve­zés, vagy ha­di­tett el­is­me­ré­se­kép­pen).
Ugyan­ak­kor, mint ha­gyo­mányőr­zők­nek, a pon­tos idő is­me­re­te sok­kal fon­to­sabb, mint a XVII. szá­zad bár­me­lyik em­be­ré­nek, pél­dául a szer­ve­zők miatt, és az éle­tet nagy­ban egy­sze­rű­sí­ti, ha az időt nem kell min­dig buj­kál­va meg­néz­ni.