Zsebóra készítése, 2. rész - Felhasznált anyagok és tervezési elvek

A 3. számú órát vá­lasz­tot­tam a tervezéshez alapnak, bár néhány ponton azon­ban eltértem tőle. Tet­sze­tős alakja, üveg fedele von­zó­vá teszi. Előnye a ké­szí­tés helye is (Né­met­or­szág), ami -lévén a kor­szak­ban hadszíntér- az aján­dé­ko­zás valószerűségét növeli. Hát­rá­nya, hogy a füg­gesz­tő fül a hátoldalán ta­lál­ha­tó, így a 12 óra irányát minden alkalommal keresgélni kell.

Óraszerkezet: Az előző részben leírt okok miatt a felhasznált óraszerkezetet egy modern karórából szereltem ki. Eltávolítottam az eredeti, lóversenypálya alakú számlapot, és a másodpercmutatót. Az állítógombot is el kell távolítani, az eredeti tengely megtartásával rövidebbre és kis csavarhúzó számára nútosra kell cserélni, hogy beférjen a helyére, és ugyanakkor állítani lehessen, mert a megváltozó alakú számlap miatt kézzel nem lehet kényelmesen hozzáférni. A kis és nagymutatót újrafestve felhasználom. Bár maga az óramű a számlapra függesztve kerül beszerelésre, de azért az ütődések elleni védelem érdekében megtartom a szerkezetet védő fröccsöntött PE kosarat.

Ház: Anyagául obszidiánt választottam az anyag szépsége, megmunkálhatósága miatt, valamint a fekete-arany (sárgaréz) kontraszt miatt. Az obszidián a korban ismert és használt anyag volt, esetleg az újvilággal kiépülő kapcsolatok, az indián kincsek is adhattak ötleteket. Gyémántporos vágó és csiszolókorongokkal könnyen alakítható, szilícium-karbidos csiszolópapírokkal polírozható. Furatot készíteni eszköz híján nem tudok bele, erre a függesztésnél tekintettel kellett lennem.

 Számlap: Az eredeti számlap ezüst, zománcozva. Elvileg elkészíthető a rendelkezésemre álló eszközökkel (gáz forrasztólámpa, és a lemezbe vésett számok zománcporral feltöltve). A kritikus pont, hogy az ezüst olvadáspontja közeli a zománcéhoz (50-100 fokon belül). Amennyiben a próba nem sikeres, akkor a véseteket közönséges festékkel is fel lehet tölteni, vagy vörösréz lemezt ellátni fehér alapzománccal és számokkal. Eredetileg a számlap alatt masszív rézlemez volt, ami a nyitáshoz szükséges zsanért tartotta, egyben az óraszerkezet felső lapja volt. Esetemben a meglévő szerkezet miatt csupán mintegy fél mm vastag lemezre van lehetőségem, többet a mutatók tengelyeinek hossza nem tesz lehetővé, ami ezt a rendszerű nyitást nem engedi meg.

Függesztés: A függesztést a ház testét körülölelő réz pántok közvetítésével (vö 3. számú óra) a 12-es szám felett beépített karikába tervezem megoldani (4. számú óra). A három pánt közül az egyik megerősített részén, esetleg a pánton keresztül a kőben lévő fészekbe rögzíthető. Ezt az elrendezést kedvezőbbnek tartom, mint a központos függesztést, mert a leolvasáshoz az irányok kézenfekvőek. A pántok készülhetnek huzalból sodorva, vagy lemezből kivágva, és véséssel díszítve, csomópontjukra pedig rozetta kerül. A pántrendszer feladata a helyén tartani a fedél zsanérját és zárszerkezetét tartó valamint a számlap tájolását biztosító fedőlemezt.
Fedél: Ennek az alkatrésznek a feladata rögzíteni az óraszerkezetet (így annak külön zárszerkezet nem szükséges), ezért átlátszónak kell lennie. Ugyanakkor jó, ha a számlapot ki is emeli. Ezért nagyítólencse használata mellett döntöttem (vö.: 2. óra). A foglalat sárgaréz, a függesztés fedőlemezéhez hasonló, peremezett. A zárnak megfelelően biztonságosnak kell lennie, mert ez tartja egyedül a helyén az óraszerkezetet.

Előzmény: Zsebóra készítése, 1. rész - Korabeli órák

Folytatás: Zsebóra készítése, 3. rész - Munkamenet