A pikáról Wallhausen azt írja, hogy a legjobb, ha kőrisből készül, és nem fenyőből vagy más fából. A pika hegyének két „tollal” kell rendelkeznie, amelyek a heggyel együtt legalább öt arasznyi hosszúak, hogy azt „senki lóhátról vagy gyalogszerrel fegyverrel azt kettőbe elütni ne tudja, amiben így, minél hosszabb tolla van az hegynek, annál inkább bízhatik az duplazsoldos.” A legalább egy hüvelyk széles hegyeket tartja a legjobbnak, és a négyszögletű hegyeket sem tartja elvetendőnek a lovasság ellenében.[1]
A pika hossza általában három és öt méter között mozog, a hegyek változatos kialakításúak. Levél vagy deltoid alakú, illetve hegyes, négyszög keresztmetszetű hegyek egyaránt előfordulnak köztük. A fent említett, erősítést szolgáló, Wallhausen által tollnak nevezett köpűnyúlványok is megtalálhatók a legtöbb példányon, habár ezek hossza igen változatos.
A nyelek hengeres vagy nyolcszög keresztmetszetűek, kőrisből készülnek, amely kellően rugalmas, szívós fa, így az oldalirányú ütéseknek jobban ellenáll. Mivel a szálfegyvereket célszerűen nem fűrészelt, hanem hasított, majd gyalult anyagból készítették, a szálirány eltérései okozta görbületeket a rudat gőzölve kellett kiegyengetni. Ennek megvolt az a járulékos haszna is, hogy a gőzölés során a fa belső feszültségei oldódnak, amitől még strapabíróbbá vált.
A pikák hossza a fegyver alkalmazásának évszázadai alatt sokat változott. A XV. század elején, amíg a fő cél a lovasság elleni harc volt, a pikák 10 láb hosszúak voltak, majd amikor a gyalogos csapatok (svájciak és a németek) kezdtek el egymás ellen harcolni, 21 láb hosszúságig is megnyúltak. Végül a spanyoloknál ismét lerövidült a fegyver nagyjából 14 lábra, amely kellően hosszú volt, de ugyanakkor még jól kezelhető maradt[3]. A pikák Wallhausen ábráin, ahol az egész fegyver látszik, körülbelül három embernyiek, ami az akkori átlagmagasságot figyelembe véve nagyjából 16 lábnyi hosszt jelent.
A cikkem következő részében a mai lehetőségekkel elkészíthető és használhatónak bizonyult pika-replikáimat mutatom be.
Források
  |
| Német területről származó pikahegyek XVI-XVII. század (Forrás: Hermann Historica) |
| Szálfegyver rúdját egyenesítő mester a Schwytzer Chronica-ból |
A cikkem következő részében a mai lehetőségekkel elkészíthető és használhatónak bizonyult pika-replikáimat mutatom be.
Források
- Wallhausen, J. J. von: Kriegskunst Zu Fuß. Hieronymo Gallero, Oppenheim (1615). Online-kiadás: Göttinger Digitalisierungszentrum.
- Gheyn, J. de: De Wapenhandelinghe van Roers, Musketten ende Spiesen. (1608)
- Delbrück, H.: Geschichte der Kriegskunst. Nikol Verlag, Hamburg (2008). ISBN: 3868200088.
