Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2012. február 17., péntek

Pástétom harcsás manscho blanckoval

A hétvégén elhatároztam, hogy a szokásos heti egy-két halételünket ezentúl Marx Rumpoldt „Ein new Kochbuch” című, 1581-es kiadású szakácskönyve[1] alapján főzöm meg. Mivel egyedül csukára vagy negyven receptet találtam benne, nem lesz nehéz dolgom.


Nem teljesen történelmi módon készült az étel, mivel se kemencém, se egész harcsám nem volt, meg úgy általában nem férne el egy kora újkori konyha a lakásunkban, de a hozzávalók és az elkészítés tekintetében igyekeztem korabeli módon eljárni. A könyvben[1] büszke 84 oldalnyi hal és egyéb víziállat receptjét találhatjuk meg; harcsareceptből 14 van, de a megtalálásukkal annak ellenére gondban voltam, hogy a fő hozzávalók a könyv végén fel vannak sorolva az oldalszámokkal, és metszetek is láthatók a fejezetek elején a keresést megkönnyítendő. Végül a német wikipédiából megtudtam, hogy mi is a harcsa régies neve (Schaiden), így a rá is találtam a XCIX. lapon. A recept, amit végül kiválasztottam, egy mandulatej-alapú pástétom lett, mivel olyat már csináltam korábban csirkéből. Erről ennyit ír:

13. Manscho Blancko wirt schön weiß darvon.
13. A manscho blancko szép fehér lesz tőle.

A csukából készült ételeknél a szósz részletesebb leírása is található (CVIII. lap), így azt vettem alapul, mint másik halreceptet. A mennyiségek sehol nincsenek megadva, tehát érzésből kell főznünk.

Első lépésként mandulatejet készítettem, amiben ez a recept a 37. számú kappanreceptben (LXXX. lap) leírttól némileg eltér, mivel ott tejszínt vagy édes tejet használ. A kész mandulatejet nem szűrtem le, mert a mandulatöredékkel hirtelenjében nem tudtam volna mit kezdeni, de a pástétom töltelékében elfér.

Ezzel párhuzamosan feltettem főni az apróra vágott harcsafilét. Mivel a fent idézett egy mondatból nem derül ki a fűszerezés, de a harcsapástétomhoz citromot ír, én sót, citromfüvet és szárított citromhéjat tettem hozzá. Amikor megfőtt a a hal, akkor leszedtem róla a főzőlevet, ráöntöttem a mandulatejet, és rizsliszttel besűrítettem. A megfelelő sűrűséget főzőlé hozzáadásával lehet beállítani, és kész is van. Ehetjük hidegen vagy melegen, és tölthetjük fánkba vagy pástétomba is.

Én pástétomba tettem, ehhez egy másik könyvben[2] talált recept alapján negyed kiló lisztből, két tojásból és egy kanál zsírból gyúrtam tésztát, amit vékonyra nyújtottam. Az egyharmadát félretettem a lefedéshez, a maradékot egy zsírozott tálba terítettem, beleöntöttem a szószt, majd ráterítettem a félretett tésztát. A tésztalapok széleit vizes ujjal összenyomkodtam. A sütés előtt ki kell hasogatni a tetőt, hogy a gőz távozni tudjon, különben felpuffad, és marad egy levegős tér a töltelék és a tészta között. A tészta barnulásáig sütöttem, ez nagyjából fél óra.


Hidegen vagy melegen is tálalható, rizsliszt miatt a töltelék kihűlve összeáll, és a kifolyás veszélye nélkül szeletelhető.

Források
  1. Rumpolt, M.: Ein new Kochbuch. Rumpolt, Frankfurt am Main (1581). Online-kiadás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel (2009).
  2. Fahrenkamp, H. J.: Wie man eyn teutsches Mannsbild bey Kräfften hält. Area Verlag (2006). ISBN: 9783899962642