Magyarországi piaci árak 1620-ban

Ha egy adott kor emberének a környezethez való viszonyát jobban meg akarjuk ismerni, érdemes megvizsgálni a pénztárcáját. Volt egy bizonyos jövedelme. A szükségleteit a helyi piacról elégítette ki, on­nan szerezte be a számára szükséges dolgokat pénzért cserébe. Megtudhatjuk, hogy adott dologért, mennyit volt hajlandó fizetni. Ez alapján meg tudjuk mondani, hogy mit és hogyan értékelt az il­lető, hiszen egy tárgy értékét az határozza meg, hogy mennyit haj­lan­dó az adott egyén érte áldozni.

A piac az a hely, ahol kereslet és a kínálat koncentráltan találkozik. A piaci alkuknak köszönhetően kialakul egy egyensúlyi ár, ami meg­mu­tat­ja adott helyen és adott időben egy tárgy értékét. Ezt az árat befolyásolja, hogy az eladók mennyit áruval jelennek meg, és hogy mennyi vevő van jelen. Továbbá befolyásolják az aszályok, há­bo­rúk vagy éppen a bőséges termés is. Egységes piacról nem be­szél­he­tünk, mert nem létezett sem modern telekommunikáció, sem pe­dig internet, így sem a potenciális vevők, sem az eladók nem fel­tét­le­nül rendelkeztek naprakész, pontos információval arról, hogy egy-egy távoli területen mi mennyibe került. Így az árakon ke­resz­tül bepillantást nyerhetünk egy adott terület állapotába.

Pénz minden olyan meghatározott értékkel bíró tárgy, amely a ke­res­ke­del­mi forgalomban hosszabb-rövidebb ideig, mint állandó fi­ze­té­si eszköz használatos, amelynek átadásával dolgokat lehet meg­vá­sá­rol­ni illetve adósságokat törleszteni. A pénz szükségszerűen cse­re­esz­köz, vagyis a dolog árának megfelelő mennyiségű pénzt egy adott piacon a dologra el lehet cserélni.

Az érme, pénzérme vagy fémpénz rögzített minőségű és mennyiségű fémből készült, leggyakrabban korong alakú, törvény által sza­bá­lyo­zott módon, rendszerint állami vagy uralkodói fennhatóság alatt álló intézmény által kibocsátott fizetőeszköz. Két fő típusa a ne­mes­fém­tar­tal­má­nál fogva inherens értékkel rendelkező értékpénz és a nem nemesfémből vert váltópénz, melynek forgalmát törvény kény­sze­rí­ti ki. A tizenhetedik században jórészt csak értékpénzről be­szé­lünk, mely érmék értékét a bennük lévő nemesfémtartalom adta.

Egy idegen országból érkezett zsoldos katonának nem volt egyszerű dolga, ha szükségleteit egy hazai, magyar piacon akarta kielégíteni. Bár megvoltak a pénznemek, de az ország három részében há­rom­fé­le nemesfémtartalommal verhették ugyanazokat a típusú érméket. Nem létezett SI mértékrendszer, sem pedig fo­gyasz­tó­vé­de­lem, emi­att csak nehezen tudta összehasonlítani az árakat az otthoni árakkal.

Ebben a bejegyzésben éppen az összehasonlításra teszek kísérletet. Hogy a dolgot megkönnyítsem, az eredeti mértékegységeket át­vál­tom SI kompatibilis mértékegységekre, és az árakat sem pénz­nem­ben fogom megadni, hanem az adott értéknek megfelelő grammnyi ezüstben. A kor árai és mértékegységei, hiába váltom át őket, nem sokat fognak mondani, ha nincs mihez viszonyítanunk őket. Ezért ezeket az árakat át is váltom az általam használt pénznemre, azaz forintra. Az átváltás bázisául azzal a feltételezéssel fogok élni, hogy az adott kor mestertanoncának egyhavi bére megegyezik a mai minimálbérrel. Ha ezt a közelítést használom, pontos átváltást nem fogok kapni, csak egy közelítő értéket, de véleményem szerint, már ez a közelítés is segíteni fogja az adott kor hétköznapjainak meg­is­me­ré­sét.

Összességében, ha megismerjük egy adott kor gazdasági viszonyait, az nagy segítségünkre lehet akkor, ha fel akarjuk eleveníteni az adott kort; hiszen ha be tudjuk árazni az általunk használni kívánt felszereléseket, és meg tudjuk mondani, hogy az adott karakter mi­lyen jövedelmmel rendelkezett, akkor egyből ki fognak tűn­ni azok a tárgyak, amiknek a birtoklása nem illik bele az adott karakter vagyoni helyzetébe.

Mivel a lista csak egy közelítés, így közel sem tekinthető pon­tos­nak, így szívesen veszek minden olyan észrevételt, amivel pontosabbá le­het­ne tenni azt, és jobban meg lehet közelíteni a valóságot.

Feltételezés

Ha a tanonc egy nap alatt télen 4,74 g ezüstöt tud megkeresni, ak­kor 20 munkanappal számolva 94,8 g ezüstöt tud megkeresni. Ez az érték nála is a bruttó érték, ezért ezt vetem össze a (2011-es) 78000 forintos minimálbérrel. Ebben az esetben 1 gramm ezüstöt 822 forinttal szá­mo­lok. Ahol van lehetőségem rá, ott 1620-ból szár­ma­zó soproni árakat használok, de ha nem volt megfelelő adat, akkor egy közeli időpontbelit használtam.

A mértékegységek