Bőr ala­kí­tá­sa pré­se­lés­sel

Pré­se­lés­sel a bőr­nek azt a tu­laj­don­sá­gát hasz­nál­juk ki, hogy fel­pu­hít­va, elég jól nyújt­ha­tó, sza­ka­dás­men­te­sen. A lé­nyeg, hogy elő­ször fel­pu­hít­juk a hasz­nál­ni kí­vánt bőrt, majd egy egy­sze­rű­en el­ké­szít­he­tő prés­szer­szám se­gít­sé­gé­vel a meg­fe­le­lő alakú­ra for­máz­zuk.

A bőr pu­hí­tá­sa
A bőr pu­hí­tá­sá­nak két módja lé­te­zik. Az egyik a vi­asszal való át­i­ta­tás, a másik pedig a víz­ben való áz­ta­tás. Vi­a­szo­zás­sal a bőr ki­hű­lé­sig jól ala­kít­ha­tó, de ennek a mód­ját az előző be­jegy­zés­ben leír­tam, így erre most nem térek ki külön.

A másik módja a pu­hí­tás­nak, ha vízbe be­áz­tat­juk. Ekkor egy­sze­rű­en annyi vízbe tesszük a bőrt, hogy az el­lep­je, és vá­runk, míg elég­gé meg­szív­ja magát, ahhoz, hogy ala­kít­ha­tó le­gyen.

A bőrök a ki­ké­szí­té­sük­től függő elég­gé el­té­rő tu­laj­don­sá­got mu­tat­nak, hogy mennyi ideig kell őket áz­tat­ni. Ez egy-két órá­tól, akár fél nap is lehet. Fon­tos, hogy so­ha­se te­gyük ki a bőrt na­gyobb hő­ha­tás­nak, ha ned­ves. Így a leg­jobb a szo­ba­hő­mér­sék­le­tű víz.

Áz­ta­tás során a bőr­ből még ol­dód­hat­nak ki cser­ző­a­nya­gok, amik be tud­ják fogni az áz­ta­tás­ra hasz­nált tár­gyat. Ezért so­ha­se a kád­ban vagy mos­dó­kagy­ló­ban áz­tas­suk a bőrt, mert utána na­po­kig sú­rol­ha­tunk. A leg­al­kal­ma­sabb lehet erre egy régi fel­mo­só­vö­dör.

 Ha elég­gé fel­pu­hult a bőr, akkor te­gyük rá a prés­re, szo­rít­suk a min­tá­ra, és hagy­juk meg­szá­rad­ni. Fon­tos, itt még egy­szer jel­zem, hogy a szá­ra­dást ne akar­juk gyor­sí­ta­ni su­gár­zó hővel, mert attól össze fog ug­ra­ni a bőr és meg­ke­mé­nye­dik. Le­gyünk tü­rel­me­sek, és vár­juk ki azt az egy-két napot, amíg meg­szá­rad.

A prés­szer­szám el­ké­szí­té­se
A ké­szü­lő szer­szám egy bőr­ku­pa a tal­pát fogja ki­ad­ni, ami­nek a ké­szí­té­sé­re majd ké­sőbb fogok ki­tér­ni. Maga a pré­se­lés szin­te bár­mi­re hasz­nál­ha­tó lesz.


A prés­min­ta el­ké­szí­tés­hez szük­sé­günk van alap­ra, ami­ből a pré­sel­ni kí­vánt for­mát ki tud­juk vágni. Én alap­nak egy ujj­nyi vas­tag fe­nyő­desz­kát hasz­nál­tam fel. Ha mé­lyebb pré­se­lést sze­ret­nénk, akkor en­nek meg­fe­le­lő vas­tag­sá­gú desz­kát vá­lasszunk.


Ahhoz, hogy sza­bá­lyos for­mát tud­juk ki­vág­ni, raj­zol­juk fel a desz­ká­ra. Majd egy lombfű­résszel, vagy de­ko­pirfű­résszel ki­vág­juk a min­tát.

Ezzel meg is van a po­gá­csánk, ami a prés egyik felét fogja adni.


Hogy szá­l­irány­ban ne re­ped­jen el a prés, ezért szük­sé­günk lesz egy, az alap­pal azo­nos mé­re­tű desz­ká­ra. A két lapot, el­for­dí­tott szál­i­ránnyal egy­más­hoz ra­gaszt­juk. Ehhez hasz­nál­junk fa­ra­gasz­tót, amit bár­me­lyik bar­ká­csá­ru­ház­ban be tu­dunk sze­rez­ni.
Ra­gasz­tóz­zuk be a két fe­lü­le­tet, majd gyorsszo­rí­tó­val pré­sel­jük egy­más­nak a két fe­lü­le­tet. Mi­e­lőtt össze­szo­rít­juk a két lapot, he­lyez­zünk kéz­kö­ze­le­be va­la­mi tör­lő­ron­gyot, pa­pírzseb­ken­dőt, vagy va­la­mi olyan ron­gyot, ami­ért nem kár. Pré­se­lés­nél a ra­gasz­tó ki­csor­dul­hat a két lap közül, és ekkor nem árt, ha ezt gyor­san fel tud­juk itat­ni, és nem az asz­ta­lon vagy a pad­lón szá­rad meg a ra­gasz­tó.


Lé­nye­gé­ben ezzel, meg is van a pré­sünk. Vi­szont ne­ga­tív és a po­gá­csa kö­zött, nem fel­tét­le­nül lesz annyi hely, hogy a pré­sel­ni kí­vánt bőr be­fér­jen.


A fel­hasz­nál­ni kí­vánt bőr­ből vág­junk le egy ujj­nyi vas­tag csí­kot. Ez­zel bé­lel­jük körül a po­gá­csa szé­lét, majd pró­bál­juk bele a ne­ga­tív­ba. Látni fog­juk, hogy hon­nan kell még le­re­szel­ni, hogy gond nél­kül be­fér­jen.


Első pró­bál­ko­zás­ra, ez nem biz­tos, hogy si­ke­rül­ni fog, ezért re­szel­jünk le a po­gá­csá­ból annyit, hogy - bőr­da­rab­bal kö­rül­bé­lel­ve - bele tud­juk tenni a ne­ga­tív­ba.


Ér­de­mes a po­gá­csa és a ne­ga­tív szé­lét is egy ki­csit le­ke­re­kí­te­ni, hogy könnyeb­ben egy­más­ba le­hes­sen majd szo­rí­ta­ni a prést bőr­rel együtt. Per­sze, ha éles fe­lü­le­tet aka­runk, akkor ez nem szük­sé­ges.


A po­gá­csát ér­de­mes ki­egé­szí­te­ni egy fa­da­rab­bal, hogy a bőr szé­le­it is szé­pen egyen­le­te­sen le­szo­rít­sa, mert kü­lön­ben be fog rán­co­sod­ni, és ne­he­zebb lesz vele dol­goz­ni. Lé­nye­gé­ben, ezzel meg is vol­nánk egy egy­sze­rű prés el­ké­szí­té­sé­vel. A leen­dő pré­sün­ket ki lehet egé­szí­te­ni még zsa­né­rok­kal, eset­leg szár­nyas anyá­val és csa­va­rok­kal, hogy egy­sze­rűbb le­gyen a pré­se­lés. Most jöhet a bőr tény­le­ges pré­se­lé­se.


Én jelen eset­ben vi­a­szo­zás­sal pu­hí­tot­tam meg a bőrt, ami­ről bő­veb­ben itt lehet ol­vas­ni. A forró vi­asszal áti­ta­tott bőrt, mikor még me­leg volt, rá­he­lyez­tem a prés­re. Erre rá­tet­tem a po­gá­csát, és kézi erő­vel, test­súly­ból be­nyom­tam addig, amed­dig tud­tam.


Mi­u­tán már nem volt elég az erő, elő­vet­tem a szo­rí­tó fát, és két gyorsszo­rí­tót, és a képen lát­ha­tó módon to­vább pré­sel­tem a bőrt.


A gyorsszo­rí­tó­zás után, meg­vár­tam, hogy ki­hűljön a viasz, majd le­vet­tem a prés­ről. A vé­g­ered­mény ol­dal­ról és szem­ből: