Könnyen, gyorsan, nagy mennyiségben elkészíthető desszert éhes muskétásoknak? Ráadásul tábortűzön sütve?
Nem is annyira lehetetlen küldetés, mint amennyire elsőre hangzik.
Mivel nyár van, kiindulópontnak a gyümölcs kézenfekvő választás; abból is az egyszerűen beszerezhető, mindenki által kedvelt és főképp könnyen kezelhető alma.
Gyakorló háziasszonyok fejében az alma és az egyszerű desszert kombinációja azonnal a bundás almát idézi fel, de vajon találunk-e hasonlót a korabeli forrásokban?
Az 1698-as kolozsvári Szakácsmesterségnek könyvecskéje[3] a Vajas étkek részben négy almás receptet is felsorol: alma-étek, alma-béles, alma-kása és végül az ígéretesen hangzó alma-fánk.
Alma-fánk
Csinálj kadocot, azaz liszt és tojás keverékéből készült tésztát tojásból, lisztből, és egy kis bort is ereszthetsz belé, az almát metéld laposan, mártogasd belé, és vajban rántsd meg, mikor feltálalod, hintsd meg nádcukorral, tálald fel; ha levet akarsz néki csinálni, gyömbéres levet csinálhatsz, és az almát körítésnek tálald fel.
De nézzünk egy 100 évvel korábbi, nyugati példát is. Íme egy egészen hasonló Marx Rumpolt[2] könyvéből, 1581-ből:
38. Eppfel runt vnd dünn geschnitten/ mach ein Teig dazu mit Wein/ back die Epffel darauß/ wenn du sie in heisse Butter wirffst/ so werden sie fein aufflaufen/ gibs warm auf ein Tisch/ vnd besträw es mit weissem Zucker.
38. Vágd az almát kerekre és vékonyra, azonkívül csinálj tésztát borral, süsd ki az almákat forró vajba dobva, míg szépen megdagad, tedd melegen az asztalra, hintsd meg fehér cukorral.
A tészta elkészítéséhez a tojás és a liszt mellett finom fehérbort használtunk, a sütéshez pedig, ahogy a receptek is írják, vajat; mindkettőt bőven mérve.
Az almára szórt cukrot fahéjjal, szegfűszeggel és gyömbérrel kevertük, mivel mind kedvelt és gyakran használt fűszer a korban, és nagyon jól illenek az almához.
Csak egyetlen gond van vele... Gyorsabban fogy, mint ahogy sül.
Források
Nem is annyira lehetetlen küldetés, mint amennyire elsőre hangzik.
 |
| Floris Claesz van Dijck - Csendélet (1610) Forrás: Web Gallery of Art |
Gyakorló háziasszonyok fejében az alma és az egyszerű desszert kombinációja azonnal a bundás almát idézi fel, de vajon találunk-e hasonlót a korabeli forrásokban?
Az 1698-as kolozsvári Szakácsmesterségnek könyvecskéje[3] a Vajas étkek részben négy almás receptet is felsorol: alma-étek, alma-béles, alma-kása és végül az ígéretesen hangzó alma-fánk.
Alma-fánk
De nézzünk egy 100 évvel korábbi, nyugati példát is. Íme egy egészen hasonló Marx Rumpolt[2] könyvéből, 1581-ből:
38. Eppfel runt vnd dünn geschnitten/ mach ein Teig dazu mit Wein/ back die Epffel darauß/ wenn du sie in heisse Butter wirffst/ so werden sie fein aufflaufen/ gibs warm auf ein Tisch/ vnd besträw es mit weissem Zucker.
38. Vágd az almát kerekre és vékonyra, azonkívül csinálj tésztát borral, süsd ki az almákat forró vajba dobva, míg szépen megdagad, tedd melegen az asztalra, hintsd meg fehér cukorral.
A tészta elkészítéséhez a tojás és a liszt mellett finom fehérbort használtunk, a sütéshez pedig, ahogy a receptek is írják, vajat; mindkettőt bőven mérve.
Csak egyetlen gond van vele... Gyorsabban fogy, mint ahogy sül.
Források
- Benda, B.: Étkezési szokások a 17. századi főúri udvarokban Magyarországon. ELTE TDI, Budapest (2004). Online kiadás.
- Rumpolt, M.: Ein new Kochbuch. Rumpolt, Frankfurt am Main (1581). Online-kiadás: Herzog August Bibliothek, Wolfenbüttel (2009).
- M. Tóthfalusi K. Miklós: Szakácsmesterségnek könyvecskéje. Kolozsvár (1698). Online-kiadás: Magyar Elektronikus Könyvtár.
