Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2012. október 4., csütörtök

Trunkhose, 3. rész - varrás

Az alábbiakban a cikk előző részében kiszabott, hasogatott trunk­hose összeállítását mutatom be.

A bő nadrágszárak
A nadrágszárak külső rétegének összeállításához először is egymásra fektettem a há­rom réteg anyagot - a lila gyapjút, a majdani ha­sí­té­kok­ban átlátszó vörös vásznat, és végül a zsákvásznat, majd széleken körben vissza­haj­tot­tam és letűztem a külső gyapjút.

A jobb nadrágszár összetűzve

Mivel a zsákvásznat nem egy darabból szabtam ki, és egyébként is eléggé foszlékony anyag, igen óvatosan kellett mozgatnom az egé­szet, de sajnos így is többször előfordult, hogy a varrás alól a szé­le­ken egyszerűen kifoszlott az anyag. Ezt elkerülendő, érdemes át­ló­san kiszabni a zsákvásznat, úgy nem csak a szélső szálat varrjuk oda. A foszlás miatt utólag jó pár helyen az anyag közepén oda kellett fér­cel­nem a zsákvásznat a vörös vászonhoz.

A nadrágszárat először összevarrtam a külső oldalvarrásnál, ezután következett a nadrágszár alsó részének beszűkítése. Ehhez össze kell csípnünk az anyagot, és háromszög alakban levarrni.

A szabásmintán látható téglalap alakú bevágásnak itt lesz szerepe: a lábak között a két nadrágszár egyenes, így oda nem kerül túl sok anyag, és lehetővé teszi a járást.

Az összeráncolt nadrágszár kívülről

A szűkítés
A térdet takaró szűkítésekbe már nem tettem zsákvásznat, csak a lila és a vörös anyagot dolgoztam össze, majd beleszabtam a bélést, és félretettem őket.

Zsebek
A zsebek nagy, téglalap alakú zsákok, amelyeket felül nem varrtam össze, hiszen azokat a többi réteggel együtt dolgozom majd bele a derékszalagokba.

Bélés
A bélés a nadrág formájának kulcsa, ugyanis ennek hossza határozza meg a nadrágszár aljának és a deréknek a távolságát. A bélést több­fé­le vászon maradék darabjaiból állítottam össze.

Az összeállítás
Első lépésként a nadrágszárakat állítottam össze. A szűkítéseket be­le­tűz­tem, majd szoros sima öltésekkel összevarrtam őket. Sokszor használok sima öltést, főleg, ha az anyag szélét hurkos öltésekkel (vagy pelenkaöltéssel) szegem el. Sima öltéseknél minden ötödik-tizedik öltésbe vissza szoktam ölteni, így jobban meg tudom húzni a cérnát anélkül, hogy az anyag ráncolódna.

A nadrágászár szűkítése a helyére varrva

Amikor ezzel elkészültem, elkészítettem a korcot egy réteg lila gyap­jú­ból és egy lenvászonból. Ezt hosszában félbehajtottam, és a valamivel szélesebb lila szövetet a széleken visszahajtva a külső ol­da­la felől letűztem. A korcot a tulajdonos derékméretére iga­zí­tot­tam, majd ehhez mérten ráncoltam be a nadrág felső szegélyét 12-15 cm széles ráncokba.

Ennél a pontnál jelöltem ki a zsebek helyét. Itt meg kell említenem azt a különbséget, hogy az eredeti nadrágot kb. 45cm széles sá­vok­ból alakították ki (nyilván ez volt az anyag szélessége), és a zsebek ép­pen ezért függetlenek a sávok összetoldási helyétől, ugyanakkor a rajz alapján két ránc közé esnek. A zsebeket feltűztem a helyükre, majd a külső anyaggal együtt bevágtam, és a már említett vörös fer­de­pánt­tal egymáshoz rögzítettem őket.

A zseb szegélye

Egy próba után meghatároztam, hogy milyen hosszúnak kell lennie a bélésnek ahhoz, hogy a nadrágszárat a megfelelő helyen tartsa, le­szab­tam, és összevarrtam. A deréknál a bélés a derékbőséggel azo­nos méretű, lefelé pedig bővül. Első lépésként hozzávarrtam a nad­rág felső széléhez és a zsebekhez, ezután ferdepánttal bevarrtam az el­ül­ső nyílásba is, majd az anyag széle alatt egy ujjnyival rá­dol­goz­tam a korcot.

A felvarrt korc, itt már fűzőlyukakkal

A bélés alsó végét beráncoltam a nadrágszárak szűkítéseibe, majd a szűkítések alsó szélét összevarrtam a béléssel.

A bélés a nadrágszár szűkítésénél

Fűzőlyukak, szegélyek, hasogatás
A nadrág eleje zsinórral záródik, és az zsebekhez hasonlóan itt is vörös ferdepánt szegi el a nyílást. A korcon kör­ben öt pár fűzőlyuk ta­lál­ha­tó, amelyekkel viselője a nad­rá­got a doubletjéhez tudja erő­sí­te­ni. A nadrágszárak aljánál nem használtam ferdepántot, mert a vastag vörös cérnát kellően dekoratívnak tartottam.

A bélés és a külső szövet találkozása a nadrágszár aljánál

A deréktól lefelé egyenes vonalban soronként hat-hat ferde ha­sí­té­kot vágtam. Ezek kivágásához az anyag szálirányát vettem se­gít­sé­gül, a szabályos elrendezést pedig úgy oldottam meg, hogy a ha­sí­té­kok sarkai egymástól egy mutatóujjnyira vannak, és olyan szélesek, hogy négy ujjam kényelmesen beférjen rajtuk. Mivel csak a ráncok felső oldalát hasogattam meg, nadrágszár alsó részén nagyobb a ha­sí­té­kok távolsága, mint felül.

Az elülső nyílás a fűzőlyukakkal és a hasogatott külső szövet

A hasítékok a zseb két oldalán

Források
  1. Arnold, J.: Patterns of Fasion 1560-1620. Macmillan Publishers Ltd, London (1985). ISBN: 0896760839
  2. Mikhaila, N., Malcolm-Davies, J.: The Tudor Tailor: Reconstructing Sixteenth-Century Dress. Costume and Fashion Press, Hollywood (2006). ISBN: 9780896762558