Sok kora újkori étel hozzávalója a mandulatej, az alábbi cikkben leírom, hogy hogyan készíthetjük el. A mandulatej készítéséhez több receptet elolvastam, ezek alapján megpróbálom összefoglalni a tudnivalókat. A leghasználhatóbb leírást egy 1547-es kiadású, AEtzenei Spiegel című orvosságos könyvben[1] találtam, elsősorban ezt vettem alapul.
Abban mindegyik recept közös, hogy édes, hibátlan mandulaszemeket ajánl. Először is meg kell szabadítani a mandulákat a barna héjuktól, ehhez vagy egy éjszakára beáztatjuk, vagy rövid időre forró vízbe tesszük őket. Hámozás után kőmozsárban, fa mozsártörővel kell péppé törni a mandulát – Anna Wecker[2] szerint vasmozsárban törve nemcsak fekete, de keserű is lesz. Kőmozsaram nem volt, így egy fatálkában törtem össze a tekebábuk alapanyagából megmaradt farúddal.
A leírások szerint törés közben nem lesz olajos, ha vizet vagy rózsavizet fröcskölünk rá. Lassú a folyamat, és félbe is kellett hagynom a készítést, ezért a részben összetört mandulára vizet öntöttem, és egy napig állni hagytam. Másnap aztán a még egész mandulaszemeket kihalásztam, és azokat is összetörtem.
A kész mandulapépet egy kendőn át leszűrjük, jó alaposan kinyomjuk. A lecsurgó tejet ezután tetszés szerint felhasználhatjuk ételekbe vagy meg is ihatjuk. A leírások szerint adhatunk hozzá még több vizet vagy friss tejet is, a betegek számára pedig mandulatejbe főzött reszelt kenyeret vagy grízt ajánljanak.
Találtam két leírást is[4][5], amely a mandulatej színezésére ad tippeket: petrezselyemlevéllel zöld, sáfránnyal sárga, búzavirággal kék és vörösborral piros színt adhatunk a mandulatejnek. Sajnos a nyáron megszárított búzavirágszirmaim mostanra megfakultak, így a kéket nem tudtam kipróbálni, viszont meggyborral (a gyerekeimnek pedig meggyszörppel) szép rózsaszínre tudtam festeni.
Mandula a Kreuterbuch-ban[3] |
A leírások szerint törés közben nem lesz olajos, ha vizet vagy rózsavizet fröcskölünk rá. Lassú a folyamat, és félbe is kellett hagynom a készítést, ezért a részben összetört mandulára vizet öntöttem, és egy napig állni hagytam. Másnap aztán a még egész mandulaszemeket kihalásztam, és azokat is összetörtem.
A péppé tört mandula |
A kész mandulapépet egy kendőn át leszűrjük, jó alaposan kinyomjuk. A lecsurgó tejet ezután tetszés szerint felhasználhatjuk ételekbe vagy meg is ihatjuk. A leírások szerint adhatunk hozzá még több vizet vagy friss tejet is, a betegek számára pedig mandulatejbe főzött reszelt kenyeret vagy grízt ajánljanak.
A kész mandulatej |
Találtam két leírást is[4][5], amely a mandulatej színezésére ad tippeket: petrezselyemlevéllel zöld, sáfránnyal sárga, búzavirággal kék és vörösborral piros színt adhatunk a mandulatejnek. Sajnos a nyáron megszárított búzavirágszirmaim mostanra megfakultak, így a kéket nem tudtam kipróbálni, viszont meggyborral (a gyerekeimnek pedig meggyszörppel) szép rózsaszínre tudtam festeni.
Meggyborral színezett mandulatej |
Források
- Dryander, J.: AEtzenei Spiegel. Egenolff, Christian d.Ä., Frankfurt am Main (1547). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).
- Wecker, A.: Ein köstlich new Kochbuch von allerhand Speisen. 1. kiadás: Wecker, Amberg (1598). 2., bővített kiadás: Ludwig König, Basel (1609). Digitalizált példányok: [1598] [1609]
- Rößlin, E.: Kreuterbůch. Egenolff, Christian d.Ä., Frankfurt am Main (1550). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).
- Beyer, J.: Küchenmeisterei. Beyer, Johann, Leipzig (1590). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).
- Coler, J. Helwig, P.: OECONOMIA Oder Haußbuch. Axin, Christoph, Wittenberg (1593). Online-kiadás: Halle, Saale: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt (2010).