Az előző részben bemutattam a doublet szabásmintájának elkészítését, most a felhasznált anyagokról, a szabásról és az összeállításról írok.
Közbélés
Az első lépés az volt, hogy a papírból kivágott szabásmintával a közbélésnek szánt nyers színű lenvászonból kiszabtam a darabokat. Ezeket összevarrtam, majd a tulajdonosára próbáltam, hogy pontosan alakra tudjam igazítani. Miután megvolt a végleges méret, a felesleges varrásráhagyásokat levágtam, és szétbontottam az összevarrt réteget. A továbbiakban ez szolgált szabásmintául.
Bélés
A bélés szintén nyers színű lenvászonból készült, a méretre igazított közbélés alapján. Ezt szabtam ki másodjára. Az ujjakat és a törzset külön állítottam össze, és félretettem őket. A bélés varrásai aszimmetrikusak, ami annyit jelent, hogy az egyik anyagszélen a varrásráhagyás kétszerese a másiknak. A szélesebb ráhagyást a keskenyebb alá visszahajtva szegtem le. Ennek nyomai látszanak a bélés belső oldalán.
Külső
A külső, sötétpiros gyapjúanyagra ráfektettem a közbélésül szolgáló, korábban már összevarrt és szétbontott darabokat, majd egy ujjnyi ráhagyást hagyva körbevágtam őket. Az egy ujjnyival szélesebb gyapjút körben visszahajtottam a közbélésre, és letűztem. Az így két rétegűvé tett anyagból összevarrtam a törzset és az ujjakat is. Az ujjakat a végleges hossz beállítása után hozzávarrtam a karöltőhöz, majd pelenkaöltésekkel leszegtem.
Próba után beállítottam a bőséget és a nyakkivágást is. A nyak elsőre túl bő lett, így utólag be kellett toldanom két ujjnyit a nyakkivágásba, de miután megnéztem pár korabeli darabot a Patterns of Fashionben[2], ismét megállapítottam, hogy az ilyenféle - akár eltérő anyagból is történő - betoldogatás mindennapos gyakorlat volt a korszakban.
Összeállítás
Az összevarrt külsőbe először bevarrtam az ujjak bélését, majd a karöltőnél a külső réteg ujjhosszára egy keveset ráhagyva vágtam le a végleges méretre. A törzs karkivágását hozzáigazítottam az ujjakéhoz, és összetűztem, és egyúttal a mellrész záródásánál is végig hozzátűztem a külsőhöz. Ezt követően varrtam össze a belső oldal felől az ujjak és a törzs bélését, az anyagszéleket befelé hajtva.
A doublet lelógó derékfodra és a gallér némileg eltér a törzs többi részétől, ugyanis ezeket piros vászonnal béleltem, mint olyan elemeket, amelyek esetleg kilátszanak. Ezért aztán ezek külön, a bélés bevarrása után kerültek fel a ruhára.
A derékfodor alá fűzőszalagot varrtam, amelynek az a célja, hogy a nadrágot a doublethez tudjuk erősíteni. A fűzőszalagot egyenes öltésekkel varrtam a derék varrásához, majd a vászon szálai között egy hegyes acélpálcával lyukakat tágítottam, amelyeket leszegtem. A tágítás előnye a vágással szemben, hogy nem szakad meg a szövet, így később nem fog kibomlani az anyag, habár nagy igénybevételnek van kitéve.
Közbélés
Az első lépés az volt, hogy a papírból kivágott szabásmintával a közbélésnek szánt nyers színű lenvászonból kiszabtam a darabokat. Ezeket összevarrtam, majd a tulajdonosára próbáltam, hogy pontosan alakra tudjam igazítani. Miután megvolt a végleges méret, a felesleges varrásráhagyásokat levágtam, és szétbontottam az összevarrt réteget. A továbbiakban ez szolgált szabásmintául.
Bélés
A bélés szintén nyers színű lenvászonból készült, a méretre igazított közbélés alapján. Ezt szabtam ki másodjára. Az ujjakat és a törzset külön állítottam össze, és félretettem őket. A bélés varrásai aszimmetrikusak, ami annyit jelent, hogy az egyik anyagszélen a varrásráhagyás kétszerese a másiknak. A szélesebb ráhagyást a keskenyebb alá visszahajtva szegtem le. Ennek nyomai látszanak a bélés belső oldalán.
 |
| A bélés varrása. Jól látszik a visszahajtott szél levarrása is. |
Külső
A külső, sötétpiros gyapjúanyagra ráfektettem a közbélésül szolgáló, korábban már összevarrt és szétbontott darabokat, majd egy ujjnyi ráhagyást hagyva körbevágtam őket. Az egy ujjnyival szélesebb gyapjút körben visszahajtottam a közbélésre, és letűztem. Az így két rétegűvé tett anyagból összevarrtam a törzset és az ujjakat is. Az ujjakat a végleges hossz beállítása után hozzávarrtam a karöltőhöz, majd pelenkaöltésekkel leszegtem.
Próba után beállítottam a bőséget és a nyakkivágást is. A nyak elsőre túl bő lett, így utólag be kellett toldanom két ujjnyit a nyakkivágásba, de miután megnéztem pár korabeli darabot a Patterns of Fashionben[2], ismét megállapítottam, hogy az ilyenféle - akár eltérő anyagból is történő - betoldogatás mindennapos gyakorlat volt a korszakban.
Összeállítás
Az összevarrt külsőbe először bevarrtam az ujjak bélését, majd a karöltőnél a külső réteg ujjhosszára egy keveset ráhagyva vágtam le a végleges méretre. A törzs karkivágását hozzáigazítottam az ujjakéhoz, és összetűztem, és egyúttal a mellrész záródásánál is végig hozzátűztem a külsőhöz. Ezt követően varrtam össze a belső oldal felől az ujjak és a törzs bélését, az anyagszéleket befelé hajtva.
 |
| A bélés a karöltőnél |
 |
| A karöltő varrása közelről. Jól látható a különbség a kar bélésének és a karöltőnek eltérő varrásmódja között. |
A doublet lelógó derékfodra és a gallér némileg eltér a törzs többi részétől, ugyanis ezeket piros vászonnal béleltem, mint olyan elemeket, amelyek esetleg kilátszanak. Ezért aztán ezek külön, a bélés bevarrása után kerültek fel a ruhára.
 |
| A lelógó, pirossal bélelt derékfodor a fűzőszalag bevarrása előtt |
A derékfodor alá fűzőszalagot varrtam, amelynek az a célja, hogy a nadrágot a doublethez tudjuk erősíteni. A fűzőszalagot egyenes öltésekkel varrtam a derék varrásához, majd a vászon szálai között egy hegyes acélpálcával lyukakat tágítottam, amelyeket leszegtem. A tágítás előnye a vágással szemben, hogy nem szakad meg a szövet, így később nem fog kibomlani az anyag, habár nagy igénybevételnek van kitéve.
 |
| A bevarrt fűzőszalag a lyukakkal |
Gombok
A doublet gombjai hímzettek. Az alapjuk fagolyó, amelyeket a gomblyukak elszegéséhez használt cérnával hímeztem körbe, a Tudor Taylorban[2] leírt módon: először hat szálat fűztem át a furaton, egyenletesen elosztva a golyó kerülete mentén, és ezeket a szálakat körbeöltve beborítottam be a golyót a gomblyukvarró cérnával.
 |
| A jobb mandzsetta három gombja és az ugyanazon cérnával elszegett gomblyukak |
Dísztítés
A doublet díszítése négy elemre korlátozódik: a már említett piros bélésű részekre, a hímzett gombokra, a világospiros ferdepántos szegésre és a hát varrásai fölé varrt világospiros színű szalagokra. Ez utóbbit az alábbi metszeten látható mellény ihlette:
 |
| Muskétás a Wapenhandelinghe[3]-ből. A zöld mellényen jól láthatók a varrásokat takaró, elütő árnyalatú csíkok |
A csíkok a nadrág pirosra festett anyagából készültek. Az anyagból ferdepántokat szabtam, és a két szélét visszahajtva levasaltam. Ezután a hát, a váll és a karöltő varrásai fölé tűztem, és vigyázva, hogy a bélést ne szúrjam át, huroköltésekkel a helyükre varrtam.
 |
| A csíkok a kész doubleten |
 |
| A kész doublet a nadrággal |
- Arnold, J.: Patterns of Fasion 1560-1620. Macmillan Publishers Ltd, London (1985). ISBN: 0896760839
- Mikhaila, N., Malcolm-Davies, J.: The Tudor Tailor: Reconstructing Sixteenth-Century Dress. Costume and Fashion Press, Hollywood (2006). ISBN: 9780896762558
- Gheyn, J. de: De Wapenhandelinghe van Roers, Musketten ende Spiesen. (1608)
