A következő cikkben egy cseresznyével töltött tortát készítek el Anna Wecker szakácskönyvéből.
 |
| Fede Galizia: Cseresznyék egy ezüsttálon (XVII. század eleje) Forrás: Web Gallery of Art |
Item nimb wol zeitige Kirschen/ welche man Amarellen/ oder die man an etlichen orthen zahme Kirschen nennet/ dise nimb/ vnnd wäsche sie/ leges auff ein weiß Thuch/ rütle sie hin vnd her/ damit das Wasser darvon komme. Darnach briche die Stil darvon/ löse mit einem subtilen Messelin die Stein herauß/ damit sie gantz bleiben / vnd sich der Safft nicht verliere. Wan du gnug hast (sie bedörffen viel Mühe/ vnd da du eine Schüssel voll bedarffst/ so wirdt es kaum ein halbe wann sie gekocht sind) so wirff sie in ein Kachel/ deck sie geheb zu/ wann sie ein wenig schwitzen oder gedampfft sinb/so thu Zucker oder schönen Honig/ so mit Rosenwasser verschaumbt sey/ darzu/ sie geben viel Brüh aber du bedarfft sie wol. Laß kochen biß sie recht sind/ gleich werens ein wenig eingeschmurt/vnd doch nit gar zu genaw abgekocht. Unter dessen schneid von weissem Brodt Schnitlein/ nit gar zu dünn als gülden Schnittte/ bachs im Schmaltz/ aber nit so gar hart vnnd braun/ geuß die Brüh darüber/daß sie ein wenig lind werden. Bereit auch den Dortenboden/ bestrew den wol mit Ingwcr vn Zimmet/ lege das Brodt darein/ein Schnitten neben die andere/ daß der Boden bedeckt werde/ bestrewe es widerumb wol. Darnach thu die Kirschen darauff/ daß das Brodt auch wol bedeckt werde/ alles doppelt bestrewet mit Ingwer/ Zimmet vnd Zuckcr/ dann vermache es mit einem schönen geschnittenen Deckel/bestriechs wie du weist/ bachs rosch hinweg/doch nit gar zu dürr/ sie sind köstlich gut.
Végy érett cseresznyét, amit amarellának vagy néhány helyen szelíd cseresznyének hívnak, mosd meg őket, és tedd egy fehér kendőre, majd rázogasd ide-oda, hogy megszáradjon. Aztán szedd le a szárát, és egy vékony kis késsel vedd ki a magját, hogy egyben maradjanak és a levük ki ne folyjék. Ha már van elég (egy egész tállal kell belőle, mert megfőzve félig sem lesz vele) dobd be egy fazékba s fedd le. Amikor egy keveset párolódott, önts rá cukrot vagy mézet, amit rózsavízzel habosra kevertél. Sok levet ereszt, de mind kelleni fog. Főzd őket, amíg egy kicsit megfonnyadnak, de ne túlságosan. Amíg fő, vágj szeletkéket fehér kenyérből, de ne túl vékonyakat, süsd meg őket zsírban, de ne túl keményre és barnára. Öntsd rá a levet, hogy egy kissé megpuhuljanak. Készítsd el a tortaaljat, és szórd meg jól fahéjjal és gyömbérrel. Tedd rá a kenyeret, egyik szeletet a másik mellé, és és ezt is szórd meg jól. Aztán tedd erre a cseresznyét, hogy elfedje a kenyeret, és szórd meg kétszeresen is gyömbérrel, fahéjjal és cukorral. Fedd be egy szép hasított tetővel, és kend meg, amivel szeretnéd. Süsd ropogósra, de ne túl szárazra, így fenséges lesz.
A recept kellően részletes, így nem igazán kellett találgatnom, és a pirított kenyérből készült töltelék igazán érdekessé teszi. Egyedül a cseresznye fajtája okozott némi fejtörést. A korabeli receptek a Kirschen, Weichsel és Amarellen szavakat (a második és a harmadik valójában meggyet jelent) néhol egymás szinonimájaként használják, néhol pedig külön kiemelik, hogy az adott étel mindháromból elkészíthető. Ezért aztán, bár az amarella valójában egy világos húsú meggyfajta, én a barátainktól ajándékba kapott cseresznyéből készítettem el a tortát. A tészta fehér lisztből, vajból és tojásból készült. Az alábbi képeken a készítés fázisai láthatóak.
 |
| A fehéjjal és gyömbérrel megszórt tészta |
 |
| A vajon pirított kenyérszeletekkel kirakott tészta |
 |
| A kenyér a cseresznye főzőlevével megöntözve |
 |
| A tészta cseresznyével, cukrozva, fűszerezve |
 |
| A torta a sütés utáni reggel, hidegen, a formából kivéve |
A felvágás után kiderült, hogy a főzőlével megöntözött kenyér a kenyérrel sűrített gyümölcsszószokhoz nagyon hasonló állagot vesz fel, és hogy valóban nagyon finom.
 |
| A torta felvágva |
Források
