Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2015. január 23., péntek

Szemüveg készítése

El Greco: Fernando Niño de Guevara
bíboros (1600 körül)
Forrás: Wikimedia Commons
Mai értelemben vett szemüvegeket meglehetősen régóta, a 13. század közepétől, használnak. Ezek a csiszolt lencsepárból és a különböző anyagból készült keretből álltak, még szárak nélkül. Szerencsére nincs szükségem szemüvegre, számomra csak mint érdekesség, illetve céllövészethez védőszemüvegnek jön szóba, ahol a célt a fegyver elsütése közben is figyelni kell, tehát nem lehet elbújni a kalap karimája mögé. Ennek megfelelően olyan keretet akartam készíteni, ami megfelelően nagy üveget képes befoglalni, azt stabilan tartani, illetve a fejhez is biztonságosan rögzíthető.


Ollós keret Conrad von Soest wildungeni
oltárképén. 1403-as dátumával ez az egyik
legkorábbi szemüvegábrázolás
Forrás: Wikimedia Commons

Szerencsére a 17. századra a szemüvegek már meglehetősen elterjedtek voltak, tulajdonképpen tömeggyártásukról is beszélhetünk. A kereteket a legkülönbözőbb anyagokból készíthették, a legjellegzetesebbek a következők[1]:

  • Fa – inkább a korábbi darabokra jellemző (~1550-ig), de a 19. századig megtalálható.
  • Csont, elefántcsont – ugyancsak a korábbi példányoknál gyakori, hátránya, hogy a fánál ridegebb, bár tartósabb anyag, és általában csak kisebb méretekre elegendő.
  • Bőr – általánosan használt a legkorábbi időktől, önmagában, esetleg acél szerelvényekkel.
  • Szaru: – általánosan használt anyag, korábban magában, majd fém szerelvényekkel kiegészítve.

    Nürnbergi, díszes szarukeret
    Forrás: Antique Spectacles
  • Bálnacsont, teknőcpáncél: inkább a későbbi időszakokra jellemzőek, a teknőc pl. a 17. század végétől egészen a 20. századig viszonylag gyakori anyag.
  • Vasötvözetek: korrózióérzékenységük miatt kevés maradt meg, de meglehetősen elterjedtek voltak.
  • Rézötvözetek: a vörösréz, a sárgaréz, és a bronz egyaránt elterjedt volt. A nürnbergi (és másutt is készített) egy darabból hajlított kereteket nagy tömegben készítették.
  • Egyéb: Természetesen még sokféle anyagot használtak fel a keretek készítésére; aranyat, ezüstöt, ónt.

A keretek felépítése
A korai keretek jellegzetesen két félből készültek, ollósan nyitható formában, szegecselve. Fából ez a leggyakoribb forma, mert lehetővé tette, hogy az szemüveget az orra csíptessék. A későbbiekben a szegecs eltűnt, a keret rugalmassága biztosította a rögzítést. Szarukereteknél gyakori, hogy az összekötő híd több, keskeny pántból áll, amivel a megfelelő merevséget állították be.

Jellegzetes szarukeret, készítője John Yarwell, London, 1675
Forrás: Science & Society Picture Library

Ebből a szempontból a legkedvezőbbek a fémkeretek, különösen az acélhidak esetében. Előfordult, hogy ezt a rugalmas szorítóerőt kiegészítették valamiféle biztosító/rögzítőzsinórral is, mint ahogy azt de Guevara bíborosról készült festményen is megfigyelhetjük.

Georg Hartmann (1489-1564) által készített szemüveg, Nürnberg
Forrás: Christie's

Szemüveg készítése: lencsék
Mivel védőszemüvegként akarom használni, nulldioptriás üvegre volt szükségem. A táblaüvegből vágott korong tökéletesen alkalmatlan, mivel soha egyetlen szemüveghez sem használtak síküveget (kivéve a filmeken), ráadásul a belső feszültségek miatt kis ütésre is érzékenyek lehetnek. Több lehetőség van erre; optikusnál rendelni (drága), valamilyen védőszemüveget, vagy ún. divatkiegészítőt átalakítani (ezek néhány ezer forinttól már rendelkezésre állnak, viszont hátrányuk, hogy műanyagból vannak). Végül egy pár laboratóriumi óraüveget használtam fel. mivel ezeket (többek között) kristályosodás megfigyelésére használják, megfelelően tiszták és torzításmentesek, ugyanakkor várhatóan megfelelően hőkezelt üvegek, talán kevésbé törékenyek. Ugyancsak a védőszemüveg funkció miatt a kor jellegzetes méreténél nagyobb üveget választottam (átm: 50 mm).

Keret
Az egyszerűen elkészíthető, „nürnbergi típusú” hajlított fémkeretet választottam, részben a karakterem működési területe miatt, részben pedig mert a szaru vagy bőr keretek jóval vastagabbak, így az egyébként is nagy lencséket tovább hangsúlyozta volna. A keretet ~2x4 mm keresztmetszetű sárgaréz lemezszalagból hajlítva. A lencsék rögzítéséhez hornyot martam a belső oldalba, a rögzítőzsinórok számára pedig füleket forrasztottam.

A nyers, meghajlított keret, a már felforrasztott fülekkel

Az egyik fül

A kész szemüveg, dróthurokkal összehúzva

Források
  1. Walsg, G.: Spectacles through the ages and period inaccuracies. Optometry Today, Vol.41 (2001).