 |
| El Greco: Fernando Niño de Guevara bíboros (1600 körül) Forrás: Wikimedia Commons |
.jpg) |
| Ollós keret Conrad von Soest wildungeni oltárképén. 1403-as dátumával ez az egyik legkorábbi szemüvegábrázolás Forrás: Wikimedia Commons |
Szerencsére a 17. századra a szemüvegek már meglehetősen elterjedtek voltak, tulajdonképpen tömeggyártásukról is beszélhetünk. A kereteket a legkülönbözőbb anyagokból készíthették, a legjellegzetesebbek a következők[1]:
- Fa – inkább a korábbi darabokra jellemző (~1550-ig), de a 19. századig megtalálható.
- Csont, elefántcsont – ugyancsak a korábbi példányoknál gyakori, hátránya, hogy a fánál ridegebb, bár tartósabb anyag, és általában csak kisebb méretekre elegendő.
- Bőr – általánosan használt a legkorábbi időktől, önmagában, esetleg acél szerelvényekkel.
- Szaru: – általánosan használt anyag, korábban magában, majd fém szerelvényekkel kiegészítve.
Nürnbergi, díszes szarukeret
Forrás: Antique Spectacles - Bálnacsont, teknőcpáncél: inkább a későbbi időszakokra jellemzőek, a teknőc pl. a 17. század végétől egészen a 20. századig viszonylag gyakori anyag.
- Vasötvözetek: korrózióérzékenységük miatt kevés maradt meg, de meglehetősen elterjedtek voltak.
- Rézötvözetek: a vörösréz, a sárgaréz, és a bronz egyaránt elterjedt volt. A nürnbergi (és másutt is készített) egy darabból hajlított kereteket nagy tömegben készítették.
- Egyéb: Természetesen még sokféle anyagot használtak fel a keretek készítésére; aranyat, ezüstöt, ónt.
A keretek felépítése
A korai keretek jellegzetesen két félből készültek, ollósan nyitható formában, szegecselve. Fából ez a leggyakoribb forma, mert lehetővé tette, hogy az szemüveget az orra csíptessék. A későbbiekben a szegecs eltűnt, a keret rugalmassága biztosította a rögzítést. Szarukereteknél gyakori, hogy az összekötő híd több, keskeny pántból áll, amivel a megfelelő merevséget állították be.
 |
| Jellegzetes szarukeret, készítője John Yarwell, London, 1675 Forrás: Science & Society Picture Library |
Ebből a szempontból a legkedvezőbbek a fémkeretek, különösen az acélhidak esetében. Előfordult, hogy ezt a rugalmas szorítóerőt kiegészítették valamiféle biztosító/rögzítőzsinórral is, mint ahogy azt de Guevara bíborosról készült festményen is megfigyelhetjük.
 |
| Georg Hartmann (1489-1564) által készített szemüveg, Nürnberg Forrás: Christie's |
Szemüveg készítése: lencsék
Mivel védőszemüvegként akarom használni, nulldioptriás üvegre volt szükségem. A táblaüvegből vágott korong tökéletesen alkalmatlan, mivel soha egyetlen szemüveghez sem használtak síküveget (kivéve a filmeken), ráadásul a belső feszültségek miatt kis ütésre is érzékenyek lehetnek. Több lehetőség van erre; optikusnál rendelni (drága), valamilyen védőszemüveget, vagy ún. divatkiegészítőt átalakítani (ezek néhány ezer forinttól már rendelkezésre állnak, viszont hátrányuk, hogy műanyagból vannak). Végül egy pár laboratóriumi óraüveget használtam fel. mivel ezeket (többek között) kristályosodás megfigyelésére használják, megfelelően tiszták és torzításmentesek, ugyanakkor várhatóan megfelelően hőkezelt üvegek, talán kevésbé törékenyek. Ugyancsak a védőszemüveg funkció miatt a kor jellegzetes méreténél nagyobb üveget választottam (átm: 50 mm).
Keret
Az egyszerűen elkészíthető, „nürnbergi típusú” hajlított fémkeretet választottam, részben a karakterem működési területe miatt, részben pedig mert a szaru vagy bőr keretek jóval vastagabbak, így az egyébként is nagy lencséket tovább hangsúlyozta volna. A keretet ~2x4 mm keresztmetszetű sárgaréz lemezszalagból hajlítva. A lencsék rögzítéséhez hornyot martam a belső oldalba, a rögzítőzsinórok számára pedig füleket forrasztottam.
 |
| A nyers, meghajlított keret, a már felforrasztott fülekkel |
 |
| Az egyik fül |
 |
| A kész szemüveg, dróthurokkal összehúzva |
Források
- Walsg, G.: Spectacles through the ages and period inaccuracies. Optometry Today, Vol.41 (2001).
