Egy­sze­rű éte­lek régen: kö­les­ká­sa

A kö­les­ből és egyéb ga­bo­ná­ból ké­szült kásák a kora új­kor­ban fon­tos élel­me­zé­si sze­re­pet töl­töt­tek be: a köz­nép ét­ke­zé­se­i­nek leg­alább egyö­tö­dé­ben sze­re­pelt va­la­mi­fé­le ká­saé­tel. Alább az egyik leg­gya­ko­ribb­ról, a kö­les­ká­sá­ról esik szó.

Köles Pi­et­ro And­rea Mat­ti­o­li 1600-as ki­adá­sú fü­ves­köny­vé­ben[2]

A köz­nép kö­les- és ár­pa­ká­sát nagy­já­ból egyen­lő arány­ban fo­gyasz­tott, a ren­del­ke­zés­re álló kész­le­tek függ­vényé­ben, ezért aztán a kása – pél­dá­ul egy ka­to­na ét­rend­jé­ben – szin­te meg­ke­rül­he­tet­len. A pol­gá­rok és a ne­me­sek asz­ta­lá­ra is he­ten­te ke­rült kása; az ő ese­tük­ben a köles va­la­mi­vel gyak­rab­ban for­dul elő^[1].

A sza­kács­köny­vek nem rész­le­te­zik túl a dol­got, Marx Rum­poldt^[3] a kö­lest egy­sze­rű­en csak mar­ha­hús­lé­ben vagy tej­ben meg­főz­ve ajánl­ja, aho­gyan a Sza­kács Tu­do­mány^[4] című ké­zi­ra­tos sza­kács­könyv is. Ebben a for­má­ban min­de­na­pos étel, a kö­les­ká­sa nyár­son sült für­jek­kel tá­lal­va pedig – aho­gyan mind­két sza­kács­könyv­ben meg­ta­lál­ha­tó – már bár­me­lyik főúri asz­ta­lon me­gáll­ja a he­lyét. A köles az ét­ke­zé­sen túl gyó­gyá­sza­ti célt is szol­gált: több kora új­ko­ri fü­ves­könyv meg­em­lí­ti, hogy a meleg köles egy vá­szon­zsák­ban a hasra téve eny­hí­ti a gyo­mor és a bél gör­cse­it.^[2][5]

Ha kö­les­ká­sát fő­zünk, csak arra kell ügyel­nünk, hogy min­dig ele­gen­dő fő­ző­lé le­gyen rajta. Ha el­főt­te a levét, pó­tol­juk, és köz­ben ke­ver­ges­sük, mert kü­lön­ben könnyen odaég. Mi­u­tán meg­főtt, te­he­tünk rá vajat, tejet, cuk­roz­hat­juk, sóz­ha­juk, vagy egyéb fű­sze­rek­kel íze­sít­het­jük, de ad­ha­tunk hozzá főtt vagy sült húst is.

Kö­les­ká­sa egy me­sze­lyes fa­zék­ban, épp egy ebéd­nyi­re elég

For­rá­sok

1. Ba­las­sa, I. (szerk): Ma­gyar Nép­rajz IV. kötet - Élet­mód. Aka­dé­mi­ai Kiadó, Bu­da­pest (1997). On­li­ne ki­adás: Ma­gyar Elekt­ro­ni­kus Könyv­tár (2004). ISBN: 9630573253 
2. Mat­ti­o­li, P. A.: Kre­ut­ter­buch. Handsch, G., Franck­furt am Mayn (1600). On­li­ne-ki­adás: Halle, Saale: Uni­ver­sitäts- und Lan­des­bib­li­ot­hek Sach­sen-An­halt (2010).
3. Rum­polt, M.: Ein new Koch­buch. Rum­polt, Frank­furt am Main (1581). On­li­ne-ki­adás: Her­zog Au­gust Bib­li­ot­hek, Wol­fenbüt­tel (2009).
4. Rad­vánszky, B.: Régi ma­gyar sza­kács­köny­vek. At­he­na­e­um R. Társ. bi­zo­má­nya, Bu­da­pest (1893). In: Sza­kács Tu­do­mány: Az er­dé­lyi fe­je­de­lem ud­va­ri sza­kács­köny­ve a XVI. szá­zad­ból On­li­ne ki­adás: PTE Di­gi­tá­lia.
5. Rößlin, E.: Kre­u­terbůch. Ege­nolff, Ch­ris­ti­an d.Ä., Frank­furt am Main (1550). On­li­ne-ki­adás: Halle, Saale: Uni­ver­sitäts- und Lan­des­bib­li­ot­hek Sach­sen-An­halt (2010).