Kéz­me­le­gí­tő

A hideg ellen a kezet is vé­de­ni kel­lett. Ehhez a kor­ban kéz­me­le­gí­tőt (muf­fot, kar­man­tyút) hasz­nál­tak. A pol­gá­ri és ne­me­si réteg hím­zés­sel és rátét csí­kok­kal dí­szí­tett, nyúlszőr­mé­ből ké­szült muff­jai mel­lett a sze­gé­nyek egy­sze­rű bir­kaszőrt hasz­nál­tak. A tá­bo­ri élet­hez ez utób­bi illik, hát ké­szí­tet­tem egyet.
Néz­zünk egy áb­rá­zo­lást ki­in­du­lá­si pont­nak!

Jac­qu­es Cal­lot: Kol­dus­asszony muf­fal és bot­tal (1622-1623) For­rás: Rijks­mu­se­um

A fol­ton­folt ta­ka­róm­ból ki­ma­radt egy darab bir­ka­bun­da, ami­nek a mé­re­te pon­to­san meg­fe­lelt e célra. A mé­re­te kb. 40x25 cm.



A bir­ka­bun­da szé­lét nagy­já­ból tég­la­lap for­má­jú­ra vág­tam, ahol kel­lett, a ma­ra­dék­ból ki­egé­szít­ve. A kes­keny végét össze­varr­tam hen­ger for­má­jú­ra, belül hagy­va a szőr­me részt.


Kí­vül­re szin­tén egy hen­ger kerül. Ehhez a külső rész­hez kel­lett a var­rás­rá­ha­gyás miatt pár cen­ti­vel na­gyobb len­vá­szon anyag. Mivel egy egy­sze­rű vi­se­let lesz, durva öl­té­se­ket al­kal­maz­tam az össze­var­rás­nál.


A szür­ke hen­gert rá­húz­tam a bir­ka­bun­dá­ra, és pár öl­tés­sel összeöl­töt­tem őket. Ki­lát­szik a bá­rány­bőr széle is, és nincs le­varr­va a tel­jes vissza­haj­tás - a bunda széle nem fosz­lik, az anyag­ban meg bőven van annyi rá­ha­gyás, hogy az sem fog.
(A fá­zis­fo­tó­zás­ra vé­let­le­nül fe­ke­te-fe­hér be­ál­lí­tást al­kal­maz­tam.)


A vé­g­ered­mény egy meleg és ké­nyel­mes kéz­me­le­gí­tő lett: