Francia-német zsoldoskompánia a XVII. századból
2017. december 14., csütörtök

Varrós kosár

Egy nagyon kedves barátnőm kérésének tettem eleget, mikor megfontam neki az alábbi képen látható varrós kosarat.


Jan Saenredam: Reggel (1595)
Forrás: The British Museum

Ezen a kosárkán is felfedezhetünk a korszakra jellemző tulajdonságokat: az egyik, hogy van külön talpa, a második, hogy nagyon finom erezetű a munka, sűrű oldalkarókkal, vékony kifonóvesszőkkel készült és ráadásként van teteje is.

Ez egy kör alakú kosár, bár a rajta lévő tető mintha kissé ovális lenne, mert a tető közepe nem a szokványos kör alakú kosár aljának megfelelő technikával készült, de én az egyszerűbb megoldást választottam: kör alakúra készítettem a kosarat.
Elsőként ismét a méret eltalálása okozott a legnagyobb gondot: bár cm-re kitaláltuk az alap méretét, a magasságát, de az első darab mégis nagyobbra sikerült. Emiatt elkészítettem a kistestvérkéjét is, ami már hordozható is akár.

Nézzük sorban a fonás menetét!
Egy sima kör alakú aljjal kezdtem a munkát, viszonylag vastag karókkal dolgoztam, hogy legyen helye berakni az oldalvesszőket, amiket utána csak egyenesen felgyökkentettem. Ezután fordított hármas gyűrűvel beállítottam az oldalkarók dőlésszögét és három (a kisebb kosárka esetében kettő) berakással vékony vesszőkkel megfontam a kosár oldalát. A nagyobbiknál nem tettem a berakások közé gyűrűt, de a kisebbiknél igen, mégpedig fordított hármas gyűrűvel lezártam az első berakást, itt beállítottam újra az oldalkarók dőlésszögét és távolságát, korrigáltam az oldalfal egyenetlenségeit, végül következett az újabb vesszők berakása és kifonása.



Ezután egy ötös (a kisebb esetében négyes), kétoldalról elindított gyűrűvel belső peremet készítettem, amire ráül a tető.


A nagyobb kosárnál még icipici vesszőkkel, 4-5 lépéssel újabb berakást csináltam, a kisebb esetében csak kétoldalról elindított kettes gyűrűvel emeltem még meg a kosár oldalfalát.

Ezután következett a lezárás: mivel a terv az volt, hogy minél inkább kifelé domborodó, csavarodó széle legyen, ezért a nagyobbik esetén egy "kettő előtt-egy mögött" sima lehajtás után egy ú.n. zug (cúg=húzás) készült, a kisebbik esetében pedig a magas bevásárlókosaraknál kikísérletezett, hosszan csavarodó, 5 páras szegés lett a lezárás. Mindkét változat szép eredményt hozott!


Most következik a talpa. Ahogy fentebb írtam, a korszakra jellemző, kicsi, kifelé szélesedő talpacskán áll ez a kosár is, így a bevásárlókosárhoz hasonlóan az aljába újabb karokat szúrtam, amik dőlését felgyökkentés után fordított hármas gyűrűvel állítottam be. A nagyobbik talpa a gyűrűzés után egy picike kifonással, a kisebbik kosárnak viszont csak fordított gyűrűzéssel készült.



Végül a lezárás: befelé fordított sima 3 páras zárással fejeztem be a munkát.


Ezek után egy csavart fül és a tető következett. Ha a képet megnézzük, érdekes, hogy csak 1 füle van, és a szembe lévő oldalra csatlakozik a fedele, melyen egy pici csavart kis fogó van a könnyebb kinyitás végett.


Készen is vagyunk!