Egy hé­té­ves kis­lány ru­há­ja, 1. rész: For­rá­sok, sza­bás­min­ta

Az aláb­bi cikk­so­ro­zat­ban egy is­ko­lás korú kis­lány ru­há­já­nak el­ké­szí­té­sét fogom be­mu­tat­ni.

Az aláb­bi ké­pe­ken lát­ha­tó kis­lá­nyok öl­tö­ze­te egy ing­ből, egy ru­ha­de­rék­ból és a hoz­zá­varrt szok­nyá­ból áll, ami­hez eset­leg egy hoz­zá­kö­tött ujj tar­to­zik. Per­sze ne­me­si csa­lá­dok port­réin lát­ha­tunk ennél több da­rab­ból álló öl­tö­ze­te­ket is, de szán­dé­ko­san olyan fest­mé­nye­ket ke­res­tem, ahol a gye­re­kek va­la­mi­lyen élet­sze­rű hely­zet­ben van­nak áb­rá­zol­va.

Paolo Ve­ro­ne­se: Aj­tó­ban álló kis­lány (1560-61) For­rás: Web Gal­lery of Art

An­ni­ba­le Car­rac­ci: Macs­ká­val ját­szó gye­re­kek (1588-90) For­rás: Web Gal­lery of Art

Ahogy lát­ha­tó, a kora új­ko­ri gye­rek­ru­hák egy bi­zo­nyos élet­kor fe­lett már nem kü­lön­böz­tek je­len­tő­sen a fel­nőt­tek ru­há­i­tól, így a sza­bás­min­ták­nál a fel­nőt­te­ké­vel egye­ző for­mát kell kö­vet­ni.

Al­ce­gá­nál^[1] ta­lál­tam több meg­fe­le­lőt, ami­ken csak a váll­pán­tot kel­lett kissé mó­do­sí­ta­nom, hogy ké­pe­ken lát­ha­tó kerek nya­kat kap­jak.

Női al­só­ru­ha sza­bás­min­tá­ja 1580-ból[1]

Van pár ha­son­ló sza­bás­min­ta, kü­lön­fé­le anya­gok­ra, kü­lön­fé­le szé­les­sé­gek­kel, de a da­ra­bok ha­son­ló­ak. Ami­ben el­tér­nek, az az, hogy ho­gyan fek­tet­jük az anyag­ra a da­ra­bo­kat. A fenti min­tán pél­dá­ul a mell és a hát­rész egy­ben van, és a szok­nya is csak két fő da­rab­ból áll, mert az anyag szé­le­it két ol­dal­ról hajt­ja kö­zép­re. Az anya­ga „raxa”, ami egy dur­vább szö­vé­sű gyap­jú­vász­nat je­lent, és a minta felső so­rá­ban lát­ha­tó, hogy két spa­nyol rőf szé­les, aho­gyan az ol­csóbb, dur­vább szö­ve­tek gyak­rab­ban.

Női al­só­ru­ha sza­bás­min­tá­ja 1580-ból[1]

Egy másik se­lyem­ből ké­szül, ami­nek két­har­mad spa­nyol rőf a szé­les­sé­ge, emi­att aztán hat és há­rom­ne­gyed rőf kell egy ru­há­hoz. Ezen - ahogy a szö­veg írja - a ru­ha­de­re­kat a ma­ra­dék­ból fél­be­hajt­va ké­szí­ti, úgy, hogy csak az egyik ré­szén lesz var­rás.

Ez alap­ve­tő­en olyan ruha, amire még több ré­te­get vet­tek föl (fel­ső­rész neve „cu­er­po baxo”, azaz nagy­já­ból „alsó ru­ha­de­rék”), vi­szont mivel a fest­mé­nye­ken az lát­ha­tó, hogy a kis­lá­nyok köz­vet­le­nül az ing fö­lött vi­se­lik, én úgy dön­töt­tem, hogy az ingre csak ez az egy réteg kerül.

Itt meg is ra­gad­nám az al­kal­mat, hogy szól­jak arról, hogy bár bátor és nemes cse­le­ke­det a köz­mű­ve­lő­dés elő­re­len­dí­té­se ér­de­ké­ben tel­je­sen korhű módon, három ré­teg­nyi vi­se­let­ben (ami­ből leg­alább egy gyap­jú) a nyár kö­ze­pén ülni a tá­bor­tűz mel­lett, amennyi­ben az ember ön­ként vál­lal­ja, ám gyer­me­kün­ket - hogy könnyeb­ben fenn­tart­suk a téma irán­ti ér­dek­lő­dé­sét - nem ér­de­mes ele­ve­nen meg­főz­nünk. Ezt a szem­pon­tot szem előtt tart­va a ruhát len­vá­szon­ból ké­szí­tet­tem el.

A fel­kö­tött ujj bár­me­lyik kor­co­vány ujja lehet, pél­dá­ul az aláb­bi.

Női doub­let sza­bás­min­tá­ja[1], az uj­ja­kat zöld­del ki­emel­tem

Ing­ből már a ko­ráb­bi ru­há­hoz is ké­szült egy, most is ugyano­lyat ter­vez­tem ké­szí­te­ni ezút­tal is, csak na­gyobb mé­ret­ben.

A to­váb­bi­ak­ban a sza­bás­ról és a var­rás­ról lesz szó.

For­rá­sok

1. Al­ce­ga, J. de: Libro de ge­o­met­ria, prac­ti­ca y traça. Gu­il­ler­mo Drouy, Mad­rid (1580). On­li­ne ki­adás: Bib­li­o­te­ca Na­ci­o­nal de España.