A kora újkori felsőruházatról általában azt érdemes tudni, hogy több rétegnyi, és többféle anyagból készültek. A nem látható részeken jellemzően olcsóbb szövetet alkalmaztak, sőt, a más ruhákból megmaradt nyesedékek felhasználása is általános volt. Ezeket figyelembe véve a doublet elkészítéséhez a korábban már kiválasztott gyapjúszövet mellé natúr lenvásznat kerestem bélésnek, és előszedtem a maradékos dobozomat is.
 |
Jost Amman szabója a Ständebuchból
(forrás: Wikisource) |
A korabeli szabók takarékosan bántak az anyaggal, és hulladék, mint olyan, nem létezett. Jost Amman szabót ábrázoló metszetén az asztal alatt látható a láda, amibe a lehulló maradékokat dobálták. Ezt később tömésnek, bélésnek használták fel, de előfordult, hogy ruha külseje is készült belőle
[1]. A közbélést ezzel a technikával készítettem el, pamut-, len- és gyapjúnyesedékből, amelyeket egy lappá férceltem össze.
Legelsőnek kiszabtam a bélést, hiszen az az a rész, amely a ruha szűk szabása miatt a felsőtestre simul. Ezt aztán a tulajdonosára igazítottam, majd szétbontottam, és az alapján szabtam ki a többi réteget is. A méretre igazítás során arra figyeljünk, hogy legalább egy ing még lesz alatta, tehát egy kicsivel bővebbre kell vennünk a bélést. Én a karoknál elkövettem azt a hibát, hogy az alanyom az első próbánál pólót viselt, így a karoknál szűkebb lett a bélés, mint kellett volna. Szerencsére, mivel a bélésről volt szó, egyáltalán nem éreztem problémásnak, hogy betoldjak egy kétujjnyi széles csíkot a varrásba.
 |
| Az ujjba utólag betoldott vászoncsík az ujj hasítékánál |
A bélés méretéhez igazodva férceltem össze a nyesedékekből a közbélést. A szebb tartás érdekében a mellkason vastagabbat készítettem, míg a hátrésznél a válltól a hát közepéig fokozatosan vékonyodót. A hát alsó részébe már csak egy réteg vászon került, az ujjakba pedig nem tettem közbélést.
 |
| A hátrészen lévő közbélés egyik fele |
A bélésre rávarrtam a közbélést, ezután újabb próba következett, ezt követően összeállítottam a külső réteget. Itt nagyon kellett ügyelni, hogy a csíkok a varrásnál elvágólag találkozzanak.
 |
| A csíkok illesztése a hátvarrásnál |
A külső csíkos gyapjút és a belső vásznat visszahajtottam a végleges méretére, a közbélést pedig ehhez igazítva vágtam le, majd a három réteget hurkoló öltésekkel varrtam össze. A ruha aljánál ugyanezt a módot követtem, de itt már hozzáférceltem a korábban összevarrt leffentyűket is (a
szabásmintán látható négy apró darab).
 |
A többrétegű anyagszélek összedolgozása hurkoló öltésekkel a ruha
alsó szélén. A képen jól látható a leffentyűk eltérő bélése. |
A leffentyűk és a törzsrész alsó szélének találkozását egy vászoncsíkkal szegtem el, amely egy ujjnyival túllóg az eldolgozott anyagszélen, ebbe kerültek azok a fűzőlyukak, amelyekkel a doubletet a
nadrághoz lehet majd erősíteni.
 |
| A leffentyűk elszegése és a fűzőlyukak a deréknál |
A szegéshez a doublet többi részén fekete ferdepántot használtam, az ujjak végeit pedig egyszerű egyenes öltésekkel varrtam össze. A szegéshez használt cérna színe a gyapjúszövet csíkozásához illeszkedik.
 |
| A ferdepántos szegés a doublet széleinél. |
Ezt követte a gomblyukak kivágása és elszegése, szintén a külsőhöz igazodó cérnával.
 |
| A gombok és a gomblyukak. |
A kész doubletre legutolsó lépésként felfűztem a gombokat és felvarrtam a franciakapcsokat a csuklóhoz és a nyakhoz. A gombok ón-ólom ötvözetből készültek
korabeli lelet alapján, a kapcsok pedig rézdrótból. A gombfüleknek nem varrtam külön fűzőlyukakat, hanem csak a szövet szálai között dugtam át a füleket a másik oldalra, és a gomblyukakban hátul bőrszíjat fűztem végig.
 |
| A bőrszíjjal felfűzött gombok a bélés felől. |
 |
| A kapcsok a csuklónál. A bőség a két fül segítségével változtatható. |
 |
A kapcsok a galléron. Az ellentétesen felvarrt párok a szétkapcsolódást
hivatottak megakadályozni. |
 |
| A kész doublet. |
Források
